Social trust has been widely regarded among researchers as a critical condition for economic growth, effective governance and subjective welfare long before the recent economic crisis. At an individual level it enhances one’s views on democratic institutions, increases the likelihood of participating in politics and makes people more tolerant towards each other (USLANER, 2002; DELHEY – NEWTON, 2005; ROTHSTEIN, 2011). On the level of the society, trust is associated with more democratic institutions, less inequality, crime and corruption and larger growth (LEVI, 1998; ROSE-ACKERMAN, 2001; USLANER, 2002; KEEFER – KNACK, 2005; ROTHSTEIN, 2011). As formal and informal institutions are interlinked; one cannot be changed without affecting the other (HODGSON, 1998; AOKI, 2007; BOETTKE ET AL., 2008). The stickiness of new formal institutions is highly dependent on the past and the level of closeness to the metis, which is “the set of informal practices and expectations that allow ethnic groups to construct successful trade networks” (BOETTKE ET AL., 2008:9) If formal changes are in synchrony with local informal background, long-term effect can be ensured. ROTHSTEIN (2005) argued that there is a positive link between legal institutions and social trust. To create trustworthy institutions, two features of the institutions play a crucial role, namely impartiality and efficiency (LEVI, 1998, ROTHSTEIN, 2005). Thus our expectations are that we find high-quality legal institutions accompanied by a high level of social trust when examining their correlation among 24 European Union member states. This expectation is satisfied by all countries with the exception of Great Britain, which constitutes an anomaly. In the fatherland of the Rule of Law (BINGHAM, 2010:10-25; FUKUYAMA, 2012:326) high legal institutional quality is paired by an unusually low level of social trust. It is a puzzling case, one which suggests that a high quality legal framework is a necessary but not sufficient condition to build social trust. It leads to the question of what other factors are needed on top of ‘good’ institutions to allow people to trust in each other in general. We suggest a new comprehensive approach incorporating the analysis of immigration, inequality and access to impartial justice data to shed light on the trust-eliminating mechanisms based on the comparison of two sub-populations of Great Britain: the minority and majority ethnic groups. We conduct the research within the framework of an embedded within-case analysis with the help of a qualitative and quantitative examination. The key argument of the dissertation is that a high-quality legal system at a macro level is a necessary but not a sufficient condition to augment social trust. The additional framework condition of access to impartial justice has to be fulfilled on the level of minority and majority ethnic groups as well to allow the legal system to generate social trust. When ethnic heterogeneity is combined with considerable variance in the level of income inequality and poverty between the majority and minority ethnic groups, impartial access to a fair justice system becomes even more crucial. A társadalmi bizalomra a kutatók már jóval a legutóbbi gazdasági válság előtt széles körben úgy tekintettek, mint amely a gazdasági növekedés, a hatékony kormányzás és a szubjektív jólét kritikus feltétele. A bizalom az egyén szintjén kedvezőbbé teszi a demokratikus intézmények iránti véleményt, fokozza a politikában való részvétel valószínűségét, az embereket toleránsabbá teszi egymás iránt (USLANER, 2002; DELHEY – NEWTON, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Társadalmi léptékben a bizalom összefüggésben áll a demokratikus intézmények nagyobb számosságával, az egyenlőtlenségek, bűnözés és korrupció alacsonyabb szintjével, valamint az erőteljesebb növekedéssel (LEVI, 1998; ROSE-ACKERMAN, 2001; USLANER, 2002; KEEFER – KNACK, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Tekintettel arra, hogy a formális és informális intézmények egymásba fonódnak, az egyik nem változtatható meg a másikra gyakorolt hatás nélkül (HODGSON, 1998; AOKI, 2007; BOETTKE ET AL., 2008). Az új formális intézmények tartós fennmaradása nagyban függ a múlttól, valamint a „métiszhez” való közelség szintjétől, mely “az informális gyakorlatok és elvárások azon összességére utal, mely lehetővé teszi az etnikai csoportok számára sikeres kereskedelmi hálózatok kialakítását” (BOETTKE ET AL., 2008:9) Ha a formális változások összhangban vannak a helyi informális háttérrel, a hosszú távú hatások biztosíthatók. ROTHSTEIN megállapítása szerint pozitív kapcsolat áll fenn a jogi intézmények és a társadalmi bizalom között. A megbízható intézmények létrehozásában az intézmények két jellemzője játszik döntő szerepet, nevezetesen a pártatlanság és a hatékonyság. (LEVI, 1998, ROTHSTEIN, 2005) A várakozásunk tehát az, hogy amikor a fenti összefüggéseket vizsgáljuk 24 európai uniós tagállamban, kiemelkedő színvonalon működő jogi intézményeket találunk magas szintű társadalmi bizalommal párosulva. Ennek a várakozásnak mindegyik ország megfelel, kivéve Nagy-Britanniát, amely anomáliaként viselkedik. A rule of law szülőhazájában (BINGHAM, 2010:10-25; FUKUYAMA, 2012:326) a kiemelkedő jogintézményi minőség szokatlanul alacsony szintű társadalmi bizalommal párosul. Mindez egy elgondolkodtató eset, mely azt sugallja, hogy a kiváló színvonalú jogi keret szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom kialakulásának. Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen egyéb tényezők szükségesek a ‘jó’ intézmények mellett ahhoz, hogy az emberek általánosságban véve bizalommal legyenek egymás iránt. Egy új, átfogó megközelítést alkalmazunk, mely magába foglalja a bevándorlást, gazdasági- és jövedelem-egyenlőtlenséget, valamint jogrendszeri hozzáférést mutató adatok egységes keretben való elemzését Nagy-Britannia két al-populációján keresztül: a kisebbségi és többségi etnikai csoportokon. A disszertáció mind kvalitatív mind kvantitatív módon megközelíti a témát beágyazott, eseten belüli esettanulmány határain belül. A disszertáció fő mondanivalója, miszerint a magas minőségű jogrendszer makroszinten szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom növelésének. Mint további keretfeltétel, a pártatlan igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a kisebbségi és többségi etnikai csoportok szintjén egyaránt teljesülnie kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jogrendszer társadalmi bizalom-generáló hatása Amikor etnikai heterogenitás a jövedelem-egyenlőtlenségek és nélkülözés terén tapasztalható, kisebbségi és többségi etnikai csoportok közötti számottevő különbségekkel párosul, akkor a pártatlan jogrendszerhez való egyenlő hozzáférés méginkább felértékelődik. A társadalmi bizalomra a kutatók már jóval a legutóbbi gazdasági válság előtt széles körben úgy tekintettek, mint amely a gazdasági növekedés, a hatékony kormányzás és a szubjektív jólét kritikus feltétele. A bizalom az egyén szintjén kedvezőbbé teszi a demokratikus intézmények iránti véleményt, fokozza a politikában való részvétel valószínűségét, az embereket toleránsabbá teszi egymás iránt (USLANER, 2002; DELHEY – NEWTON, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Társadalmi léptékben a bizalom összefüggésben áll a demokratikus intézmények nagyobb számosságával, az egyenlőtlenségek, bűnözés és korrupció alacsonyabb szintjével, valamint az erőteljesebb növekedéssel (LEVI, 1998; ROSE-ACKERMAN, 2001; USLANER, 2002; KEEFER – KNACK, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Tekintettel arra, hogy a formális és informális intézmények egymásba fonódnak, az egyik nem változtatható meg a másikra gyakorolt hatás nélkül (HODGSON, 1998; AOKI, 2007; BOETTKE ET AL., 2008). Az új formális intézmények tartós fennmaradása nagyban függ a múlttól, valamint a „métiszhez” való közelség szintjétől, mely “az informális gyakorlatok és elvárások azon összességére utal, mely lehetővé teszi az etnikai csoportok számára sikeres kereskedelmi hálózatok kialakítását” (BOETTKE ET AL., 2008:9) Ha a formális változások összhangban vannak a helyi informális háttérrel, a hosszú távú hatások biztosíthatók. ROTHSTEIN megállapítása szerint pozitív kapcsolat áll fenn a jogi intézmények és a társadalmi bizalom között. A megbízható intézmények létrehozásában az intézmények két jellemzője játszik döntő szerepet, nevezetesen a pártatlanság és a hatékonyság. (LEVI, 1998, ROTHSTEIN, 2005) A várakozásunk tehát az, hogy amikor a fenti összefüggéseket vizsgáljuk 24 európai uniós tagállamban, kiemelkedő színvonalon működő jogi intézményeket találunk magas szintű társadalmi bizalommal párosulva. Ennek a várakozásnak mindegyik ország megfelel, kivéve Nagy-Britanniát, amely anomáliaként viselkedik. A rule of law szülőhazájában (BINGHAM, 2010:10-25; FUKUYAMA, 2012:326) a kiemelkedő jogintézményi minőség szokatlanul alacsony szintű társadalmi bizalommal párosul. Mindez egy elgondolkodtató eset, mely azt sugallja, hogy a kiváló színvonalú jogi keret szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom kialakulásának. Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen egyéb tényezők szükségesek a ‘jó’ intézmények mellett ahhoz, hogy az emberek általánosságban véve bizalommal legyenek egymás iránt. Egy új, átfogó megközelítést alkalmazunk, mely magába foglalja a bevándorlást, gazdasági- és jövedelem-egyenlőtlenséget, valamint jogrendszeri hozzáférést mutató adatok egységes keretben való elemzését Nagy-Britannia két al-populációján keresztül: a kisebbségi és többségi etnikai csoportokon. A disszertáció mind kvalitatív mind kvantitatív módon megközelíti a témát beágyazott, eseten belüli esettanulmány határain belül. A disszertáció fő mondanivalója, miszerint a magas minőségű jogrendszer makroszinten szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom növelésének. Mint további keretfeltétel, a pártatlan igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a kisebbségi és többségi etnikai csoportok szintjén egyaránt teljesülnie kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jogrendszer társadalmi bizalom-generáló hatása Amikor etnikai heterogenitás a jövedelem-egyenlőtlenségek és nélkülözés terén tapasztalható, kisebbségi és többségi etnikai csoportok közötti számottevő különbségekkel párosul, akkor a pártatlan jogrendszerhez való egyenlő hozzáférés méginkább felértékelődik. A társadalmi bizalomra a kutatók már jóval a legutóbbi gazdasági válság előtt széles körben úgy tekintettek, mint amely a gazdasági növekedés, a hatékony kormányzás és a szubjektív jólét kritikus feltétele. A bizalom az egyén szintjén kedvezőbbé teszi a demokratikus intézmények iránti véleményt, fokozza a politikában való részvétel valószínűségét, az embereket toleránsabbá teszi egymás iránt (USLANER, 2002; DELHEY – NEWTON, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Társadalmi léptékben a bizalom összefüggésben áll a demokratikus intézmények nagyobb számosságával, az egyenlőtlenségek, bűnözés és korrupció alacsonyabb szintjével, valamint az erőteljesebb növekedéssel (LEVI, 1998; ROSE-ACKERMAN, 2001; USLANER, 2002; KEEFER – KNACK, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Tekintettel arra, hogy a formális és informális intézmények egymásba fonódnak, az egyik nem változtatható meg a másikra gyakorolt hatás nélkül (HODGSON, 1998; AOKI, 2007; BOETTKE ET AL., 2008). Az új formális intézmények tartós fennmaradása nagyban függ a múlttól, valamint a „métiszhez” való közelség szintjétől, mely “az informális gyakorlatok és elvárások azon összességére utal, mely lehetővé teszi az etnikai csoportok számára sikeres kereskedelmi hálózatok kialakítását” (BOETTKE ET AL., 2008:9) Ha a formális változások összhangban vannak a helyi informális háttérrel, a hosszú távú hatások biztosíthatók. ROTHSTEIN megállapítása szerint pozitív kapcsolat áll fenn a jogi intézmények és a társadalmi bizalom között. A megbízható intézmények létrehozásában az intézmények két jellemzője játszik döntő szerepet, nevezetesen a pártatlanság és a hatékonyság. (LEVI, 1998, ROTHSTEIN, 2005) A várakozásunk tehát az, hogy amikor a fenti összefüggéseket vizsgáljuk 24 európai uniós tagállamban, kiemelkedő színvonalon működő jogi intézményeket találunk magas szintű társadalmi bizalommal párosulva. Ennek a várakozásnak mindegyik ország megfelel, kivéve Nagy-Britanniát, amely anomáliaként viselkedik. A rule of law szülőhazájában (BINGHAM, 2010:10-25; FUKUYAMA, 2012:326) a kiemelkedő jogintézményi minőség szokatlanul alacsony szintű társadalmi bizalommal párosul. Mindez egy elgondolkodtató eset, mely azt sugallja, hogy a kiváló színvonalú jogi keret szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom kialakulásának. Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen egyéb tényezők szükségesek a ‘jó’ intézmények mellett ahhoz, hogy az emberek általánosságban véve bizalommal legyenek egymás iránt. Egy új, átfogó megközelítést alkalmazunk, mely magába foglalja a bevándorlást, gazdasági- és jövedelem-egyenlőtlenséget, valamint jogrendszeri hozzáférést mutató adatok egységes keretben való elemzését Nagy-Britannia két al-populációján keresztül: a kisebbségi és többségi etnikai csoportokon. A disszertáció mind kvalitatív mind kvantitatív módon megközelíti a témát beágyazott, eseten belüli esettanulmány határain belül. A disszertáció fő mondanivalója, miszerint a magas minőségű jogrendszer makroszinten szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom növelésének. Mint további keretfeltétel, a pártatlan igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a kisebbségi és többségi etnikai csoportok szintjén egyaránt teljesülnie kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jogrendszer társadalmi bizalom-generáló hatása Amikor etnikai heterogenitás a jövedelem-egyenlőtlenségek és nélkülözés terén tapasztalható, kisebbségi és többségi etnikai csoportok közötti számottevő különbségekkel párosul, akkor a pártatlan jogrendszerhez való egyenlő hozzáférés méginkább felértékelődik.