Minden első osztályos gyermek nagy kihívással néz szembe, amikor olvasni és írni tanul, és bevezetik őt a számtan rejtelmeibe. A tanulási zavarokkal küzdő gyerekek azonban a szorgalmas tanulás és gyakorlás ellenére sem képesek az elvárásoknak megfelelően teljesíteni az iskolában. Képességeik maximumának eléréséhez első lépés a tanulási zavarok korai felismerése. Ezután biztosítanunk kell a megfelelő fejlesztést is annak érdekében, hogy megakadályozzuk a gyermekek lemaradását kortársaiktól. Kutatásunkban szerettük volna megvizsgálni, hogy milyen hatással van egy főleg mozgáskoordinációt és egyensúlyt fejlesztő feladatokból összeállított mozgásprogram olyan gyerekek iskolai teljesítményére, akik a RÖVID DIFER vizsgálat alapján több területen is fejlesztésre szorulnak. A tornaprogram heti 2 alkalommal zajlott 5 héten keresztül 10 első osztályos gyermek részvételével. A pedagógusok által elvégzett RÖVID DIFER vizsgálat mellett egyensúlyi és koordinációs képességeket felmérő vizsgálatokat végeztünk, a pedagógusokat pedig kérdőívben kérdeztük a gyermekek iskolai teljesítményéről és ott tapasztalt viselkedésükről. A mozgásvizsgálat részét képező tesztek: egy lábon állás stabil felszínen nyitott és csukott szemmel, páros lábbal ugrás egyhelyben, vonaljárás, labdapattogtatás egy kézzel, labdadobás és elkapás egy kézzel. A tornaprogram utáni mérésekben a statikus egyensúly átlagosan 14%-kal javult az első méréshez képest. Szignifikáns javulást a nyitott szemmel bal lábon állás (p=0,00016), csukott szemmel bal lábon (p=0,0012), és csukott szemmel jobb lábon történő állást (p=0,0435) vizsgáló tesztek esetében láttunk. Nyitott szemmel történő egy lábon állás során a legnagyobb másodpercben mért javulás 8,32, míg csukott szemmel 4,26 másodperc volt. A labdapattogtatás során korábban kezet váltó 2 gyermeknél sikerült ezt a hibát leépíteni, és eggyel nőtt a maximális pontszámot elérők száma. Az egy kézzel történő dobást és elkapást vizsgáló tesztben a sikeres elkapások átlaga 5,2±1,6-ról 6,8±1,3-ra nőtt. A RÖVID DIFER vizsgálaton kapott százalékpont értékek átlagosan 6,9±3,2 százalékponttal nőttek, de a tornaprogram befejezése után is volt 3 olyan gyermek, aki a vizsgált készségek elsajátításával lemaradásban van kortársaihoz képest. A pedagógus által kitöltött kérdőívek alapján a résztvevők közül 5 diák fejlődött a 10 percen túli koncentráció 4 terén, 6 esetében csökkent a jobb és bal kezek összekeverésének gyakorisága, a folytonos fészkelődést 4, míg a gyakori megbotlást 7 diák esetében találta kevésbé gyakorinak a tornaprogram után. Mind mozgásszervi, mind alapkészségek és viselkedésformák terén mérhető változást észleltünk a diákok körében, azonban az alkalmazott vizsgálatok eredményeinek többségében nem fedeztünk fel arányosságot a készségek fejlődése között.