A spondyloarthritiseken (SpA) belül a gyulladásos bélbetegséggel (IBD) asszociált SpA egy speciális csoportot képez, melynél gyakran a diagnózis felállítása és a hatékony terápia beállítása is nehézségekbe ütközik. A SpA-hez társultan az IBD mellett előfordul más extraarticularis manifesztáció is, mint például uveitis, psoriasis. Munkánk során a Debreceni Egyetem Reumatológiai Klinikáján gondozott, célzott terápiával kezelt IBD asszociált SpA-es betegek adatait vizsgáltuk az UDMED adatbázis segítségével. Célunk az volt, hogy rávilágítsunk ezen betegcsoportban fellelhető jellegzetességekre, ezáltal lehetőség nyíljon jobb diagnosztikus és terápiás megfontolásokra. Összefüggéseket kerestünk a klinikai megjelenés és a laboratóriumi, immunszerológiai markerek között, ezen kívül felmértük a betegeknél a cardiovascularis és osteoporosis rizikót, valamint a családi anamnézist és a társbetegségeket is. Összesen 44 beteg adatait dolgoztuk fel, a betegcsoportban 24 férfi és 20 nő volt, Crohn-betegség (CD) 24 betegnél, colitis ulcerosa (CU) 20 betegnél fordult elő. A betegek többségében (77%) axiális ízületi érintettség volt jellemző, melyhez gyakran oligo- vagy polyarthritis társult. HLA-B27 asszociációt 36%-ban találtunk. A családi anamnézis 45%-ban pozitívnak bizonyult. A SpA a betegek 61%-ában az IBD után vagy azzal egyidőben jelentkezett. 6 betegnél uveitis, 3 betegnél psoriasis is előfordult. A betegek többsége TNFα gátló kezelésben részesült, de 12 beteg az extraarticularis manifesztációk vagy a progresszív bélgyulladás miatt egyéb célzott terápiát kapott. Az IBD ellenére gyakori a NSAID használat, mely az esetek többségében nem vezetett a bélbetegség akut fellángolásához. A betegek egy részében sikerült néhány, a diagnosztikában hasznosnak bizonyuló immunszerológiai markert kimutatni (ASCA, ANCA). A D-vitamin szintek alapján az osteoporosis irányú szűrés kulcsfontosságú. Cardiovascularis rizikóként a dohányzás 55%-ban, a túlsúly 50%-ban volt jelen. A betegek körében a pszichiátriai szerek használata elérte a 25%-ot. Eredményeink rámutatnak a betegcsoport nagyfokú heterogenitására, a két betegség együttes előfordulásának és a többszörös extraarticularis manifesztáció kezelési nehézségeire, és felhívják a figyelmet a különböző társszakmák szoros együttműködésének szükségességére, valamint speciális kezelési és monitorozási protokollok létrehozásának igényére.