A hazai és a nemzetközi zene- és színháztörténeti munkák legtöbbször az operettről és az operáról mint ellentétpár szólnak, és kijelölik, hogy az előbbi a tömegkultúra, míg az utóbbi az elitkultúra része. Hipotézisem szerint a két zenés műfaj, az opera és az operett, valamint a dalbetéteket tartalmazó népszínű között nem lehetséges pontosan kijelölni ezeket a műfajhatárokat, éppen ezért nem lehet alacsony és magaskultúráról sem beszélni, ezért a middlebrow kultúra kifejezés használata mellett érvelek. Az ebbe a kategóriába tartozó kulturális termékek a középréteg ízléskultúráját igyekeznek kiszolgálni, mely ráillik a 19–20. század népszerű, zenés, elsődlegesen szórakoztató és esztétikai funkciót betöltő színházi műfajaira. Már rég nem elég fejlődés- és hanyatlástörténetekben szólni a magyar operettről, vígoperáról és népszínműről, hiszen egyszerre több funkciót töltenek be, így a műfajspecifikumok el- és összemosódnak, keverednek. A hibridizáció problémáját dolgozatomban 20. századi magyar vígoperák esetpéldáján – Farsangi lakodalom (1924), A tenor (1929), A bűvös szekrény (1942), Az arany meg az asszony (1943) – keresztül igyekszem bemutatni. A vígoperákban keresem vissza a magyar népszínmű műfaji hagyományait és az operettstruktúra elemeit. Az elemzés a librettókra támaszkodik az alábbi narratológiai szempontok figyelembevételével: (1) a szüzsé bemutatása, a történetben megtalálható sablonok – témahasználat – rögzítése, (2) a főbb szereplők kategorizálása, funkciójuk kijelölése, (3) a karakterekhez tartozó blokkok, jelenetek szerkezetének lejegyzése és értelmezése. A következő szempont túlmegy a librettók elemzésén: (4) a zenei struktúrában fellelhető sablonok feltárása operaismertetők és kritikák által. Illetve egy általánosabb érvényű, nem narratológiai típusú szempontként azt vizsgálom, hogy (5) milyen nemzeti sztereotípiákat találhatunk egy-egy alkotásban. Az elemzések után a Csínom Palkó daljáték példájával mélyítem el a műfaji besorolás problémáját, a fókusz a színházcsinálókra és a befogadókra tevődik. Várhatóan körvonalazódik, hogy a műfajok hibriditását, a műfaji határok el- és összemosódását milyen operett- és népszínműelemekre lebontva lehetséges vizsgálni.