Emlőtumorok sugárkezelése
Absztrakt
Az emlőrákot a nők egyik leggyakoribb incidenciájú tumoraként tartják számon. Az esetek több mint 80%-a az 50 évesnél idősebbeket érinti. Ma már igen széles skálája ismert az emlőráknak. Tartománya a lokális elhelyezkedésű, jó prognózisú tumortól egészen az agresszív, korai metasztatizáló hajlamú rákos megbetegedésekig terjed. Azonban kezelésének eredményessége az elmúlt évtizedekhez képest jelentős mértékű fejlődést mutat. Szerencsés esetben azonnali rekonstrukció végezhető, ami mind a sebészetnek, mind a sugárterápiának újabb kihívást jelent. A szakirodalom szerint emlőmegtartó műtétet daganatos betegségben csak úgy lehet végezni, ha utána a beteg által is elfogadott postoperativ irradiáció biztosított. Mivel az emlőrák a viszonylag sugárérzékenyebb daganatok közé tartozik, a sugárterápiában sem maradhatott el a nagyfokú szemléletváltás, amit a technika fejlődése is támogatott. Mára a védendő szervek (pl.: szív, tüdő, gerincvelő) precízebb kitakarásával lehetőség nyílt a sugárterápia individualizálására. Az eredményes emlőbesugárzás feltétele a kihívások leküzdése mellett a kezelést végző személyzet precízsége, gyakorlottsága. Mint minden gyógymódnak, a sugárterápiának is lehetnek mellékhatásai. Azonban a sugárterápia önmagában alkalmazva egy lokális kezelési forma, így a mellékhatások többnyire a kezelt területre korlátozódnak. Kiemelkedően fontos az emlők rendszeres önvizsgálata mellett a jól szervezett emlőszűréseken való részvétel, mivel az időben felfedezett tumor nagy sikerrel gyógyítható a konzervatív, szervmegtartó kezelések útján. A diplomadolgozat a DEKK Onkológiai Intézet Sugárterápia Nem Önálló Tanszék 20 ágyas osztályán fekvő öt emlőrákos nőbeteg emlőmegtartó műtét utáni sugárkezelését mutatja be gyakorlati szemszögből. Végigkövetve mind az öt esetet a lokalizációs CT elkészültétől a kezelések végéig bebizonyosodott, hogy az igényes technikának és a precíz fektetésnek köszönhetően az irradiálandó terület dózisoptimalizálása megoldható és a mellékhatások száma jelentősen csökkenthető, ezáltal a betegek életminősége javítható.