A születési plexus brachialis sérülés hazánkban az élveszületettek 1-2‰-ét érinti. Korai fejlesztésük, nevelésük kihatással van későbbi életükre, iskolai teljesítményükre, önellátásukra, szociális és pszichés funkcióikra. Ellátásuk nem csak egészségügyi feladat, komplex szemléletet igényel. Diplomamunkámban a nemzetközi és a hazai szakirodalom összevetésével felépítem a transzdiszciplináris látásmódot, kitérve a sérülés jellemzőire, az egészségügyi, szociális, pszichológiai és pedagógiai ellátására, majd kérdőíves vizsgálattal alátámasztom az ebben felmerülő, főleg pedagógiai és pszichológiai nehézségeket. Statisztikai következtetéseket vontam le a gyermekek kézdominanciájának kialakulásáról, az újraélesztés és a tanulási nehezítettség összefüggéseiről, illetve a fizikai korlátok és a fájdalom stresszre gyakorolt hatásairól. Szignifikáns összefüggést tapasztaltam a felkarbénulás és a domináns kéz kialakulása között, az újraélesztés szükségessége és a tanulási nehezítettség fennállása között, illetve a stressz és az izomerő, a finom kézmozdulatok és a fájdalom jelenlétével. Az újraélesztett gyermekek szignifikánsan rosszabbul teljesítettek az izomerő, a tárgyak emelése és hordozása illetve a mosakodás területén. Adataim alapján szükségesnek tartom a plexus brachialis sérült gyermekek szomatomotoros és szenzoros integrációs fejlesztését is preventív céllal már a korai életkortól kezdve, ezzel segítve későbbi fizikai, szociális, kognitív és biológiai jól-létüket.