A környezetben, valamint a szennyvízben található xenobiotikumok koncentrációja országonként és régiónként változatos. Ennek oka a gyógyszerfelhasználási szokások változatossága, a víztisztító telepek hatékonysága és maga a népességszám. Különös figyelmet igényelnek az olyan régiók, ahol nem megfelelő a szennyvízhálózat, a víztisztítási módszerek elavultak vagy ahol a nyersvízforrásként használt tavak, folyók alacsony vízhozamúak a gyógyszermolekulák koncentrálódása, töményítése végett. Viszonylag csekély az esélye annak, hogy a lakosság gyógyszerekkel és/vagy maradványaikkal szennyezett ivóvízhez jusson, a feltevést nem vethetjük el teljes egészében. Ennek egyik oka, hogy a népességszám növekedésével nő a gyógyszerfelhasználás és maga az ivóvízfogyasztás is így lerövidül a szennyvíz és ivóvíz közötti tér- és időbeli távolság. Ezen kívül az eddigi kutatások ellenére is keveset tudunk a gyógyszerek krónikus subterapeutikus szintű hatásairól az emberi szervezetben. A témával foglalkozó kutatók véleménye megosztott. Az egyik oldal úgy tartja, hogy az esetlegesen kis koncentrációba szervezetbe kerülő gyógyszereknek nincs egészségügyi kockázata, a másik oldal viszont ennek az ellenkezőjét állítja a folyamatos hosszútávó expozícióra hivatkozva. Szintén fontos megjegyezni azt, hogy a kis koncentrációkban történő gyógyszer adagolás a homeopátia egyik alapelve (minimális dózis elve). Így tehát attól függetlenül, hogy valóban léteznek-e kockázatok az ivóvízzel ilyen kis mennyiségben szervezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatban, az ivóvíz gyógyszertartalma mindig is foglalkoztatni fogja a lakosságot. Az ivóvíz szennyezetsége mellett további fontos pont a gyógyszermolekulák és metabolitjaik megjelenése az ökoszisztémában. 2021-ben a BLKI által végzett kutatás alátámasztotta, hogy Magyarországon jelenleg nem okoz egészségügyi kockázatot az ivóvízfogyasztás, azonban felhívták a figyelmet a gyógyszermolekulák lehetséges környezeti hatásaira. A természetes vizekben történő legapróbb változások is hatást gyakorolhatnak az ott élő élőlények egyes szintjeire. Ezzel pedig végeláthatatlan reakciósort indíthatnak el. A gyógyszermolekulák beépülhetnek a táplálékláncba, akkumulálódhatnak az élőlények szervezetébe és befolyásolhatják egyes fajok túlélési esélyét mindezzel pedig veszélyeztetik az ökoszisztéma stabilitását. A munkám során igyekeztem a természetre gyakorolt hatásokat alaposan körbejárni az érintett gyógyszercsoportok jellemzésénél. A gyógyszermolekulákról, mint a környezetben megjelenő egyéni szennyezőkről több tanulmány is született, azonban a környezetben megjelenő gyógyszerkeverékek viselkedéséről, hatásairól, reakcióikról már sokkal kevesebbet tudunk. Ennek oka az, hogy ez a kutatási irány rendkívül nehézkes még úgy is, hogy fejlett technológiák állnak rendelkezéseinkre a gyógyszermaradványok kimutatására. Személyes véleményként elmondhatom, hogy a gyógyszermolekulák és metabolitjaik környezetben való megjelenésével mindenképpen foglalkozni érdemes és kell is. A túlzott gyógyszerfelhasználás, a törvénytelen úton beszerezhető gyógyszerek, az antibiotikumok olykor felesleges alkalmazása mind hozzájárul a környezet vegyi anyagokkal való terheléséhez. Mindennek jelenleg megjósolhatatlan hosszútávú következményei lehetnek.