CBCT jelentősége az impactált, retineált fogak ellátásában
Absztrakt
Az impactált, retineált fogak mihamarabbi diagnosztikájának kulcsfontosságú szerepe van, ugyanis minél később kerül sor a diagnosztizálásra, így a terápiás ellátásra annál nagyobb a valószínűsége, hogy a környező szövetekben pathologiás elváltozásokat indukálhatnak és ezáltal a kezelési lehetőségek is rosszabb kimenetelűvé válhatnak. Ezen fogak ellátása során az esetek túlnyomó részében nem elegendő az egyszerű fizikai vizsgálat, hanem szükség szerint a terápiás ellátás megkezdése előtt röntgen diagnosztika szükséges. Röntgendiagnosztikai lehetőségként először mindig az adott esetnek megfelelő típusú 2D felvételi eljárást/eljárásokat kell alkalmazni, azonban igen gyakran az előtörésben visszamaradt fogak elhelyezkedéséből, illetve a 2D röntgen diagnosztika korlátai miatt (képletek egymásra vetülése, torzítás, nagyítás, nem kellően részletgazdag felbontás stb.) a terápiás ellátás megtervezése problémákba ütközhet. Ebből adódóan, ha a klinikai vizsgálatok segítségével és a 2D röntgen felvételek alapján nem dönthető el egyértelműen az adott képletek egymáshoz való viszonya, akkor CBCT felvétel készítése indikált. A CBCT felvételek alkalmazása ezen esetekben az impactált, retineált fogak ellátásának megtervezése során nagymértékben elősegíti a megfelelő terápiás ellátás, műtéti technika kiválasztását, illetve jóval alacsonyabbá válik az operáció közbeni komplikációk és postoperatív szövődmények incidenciája is. Annak ellenére, hogy a CBCT klinikai értéke kiemelkedő jelentőségű, hiszen 3D-ben, torzításmentesen, bármely szögben rálátást biztosít az anatómiai képletekre mégsem szabad elsődleges klinikai diagnosztikaként alkalmazni, ugyanis a betegellátás során mindig szem előtt kell tartani az ALARA elvet. Ebből adódóan általánosan azt lehet megállapítani, hogy az impactált, retineált fogak ellátása során a 2D felvételi képeket mindig körültekintően kell megválasztani, kiértékelni és csak azon esetekben szabad a CBCT felvételi eljárást alkalmazni, ha a 2D képek nem biztosítottak kellő mennyiségű információt a klinikus számára a megfelelő terápiás ellátás megtervezéséhez.