Jelen dolgozat a diszpozicionális jelentudatosság, illetve az egyéni egészség- és rizikómagatartás ökológiai magatartással való összefüggését vizsgálja. Az ökopszichológia szemléleti keretéből és nemzetközi kutatási eredményeiből kiindulva annak feltárására vállalkoztunk, hogy hazai mintán kapcsolatba hozható-e a környezetvédelem iránt elkötelezett, öko-tudatos magatartás a személyiség egyes jellemzőivel. Ennek érdekében feltételeztük, hogy az egyének jelentudatosságának mértéke pozitív kapcsolatot mutat az ökológiai magatartásuk mértékével; hogy az egyének egészségmagatartása pozitív, míg az egyének rizikómagatartása negatív kapcsolatot mutat az ökológiai magatartásuk mértékével, illetve, hogy az egyének természettel való kapcsolata, valamint klímakatasztrófáról való percepciója pozitív kapcsolatot mutat az ökológiai magatartásuk mértékével. Hipotéziseink tesztelésére online kérdőívet használtunk, melyben az ökológiai magatartást az Általános Ökológiai Magatartás skála (General Ecological Behavior Scale; Kaiser és Wilson, 2004), a diszpozicionális jelentudatosságot az FFMQ-15 kérdőív (15-item Five-Facet Mindfulness Questionnaire; Baer és mtsai, 2008) általunk magyarra fordított változata, az egészség- és rizikómagatartásokba való bevonódás mértékét az ELEF2019 egyes kérdései, a további változóinkat pedig egyedi, egytételes skálák alkalmazásával mértük fel. Az internetes közösségi oldalak egyes felületein közzétett kérdőívet 149 vizsgálati személy töltötte ki, közülük a statisztikai feldolgozás során a GEB skála hiányos kitöltése miatt 36 személy válasza kizárásra került, így mintánkat 113 felnőtt korú válaszadó alkotta. A hozzáférés alapú mintavétellel nyert adatok statisztikai elemzését az IBM SPSS szoftverrel végeztük. Vizsgálatunk eredményei rámutattak, hogy a válaszadók diszpozicionális jelentudatossága pozitív kapcsolatban áll az ökológiai magatartással. A válaszadók egészségmagatartása területéről egyes táplálkozási és testmozgási szokások pozitív kapcsolatban, a rizikómagatartások közül az alkoholfogyasztás heti gyakorisága negatív kapcsolatban áll az ökológiai magatartással. A résztvevők természettel való kapcsolódása, valamint a klímaválság fenyegetésének percepciója szintén pozitív együttjárást mutatott az ökológiai magatartással. Kutatásunknak tehát a jelen mintában sikerült igazolnia a diszpozicionális mindfulness, mint személyiség-jellemző, valamint egyes viselkedések jelentős mértékű kapcsolódását az ökológiai magatartáshoz, amely jellemzők szisztematikus fejlesztése beépítésre érdemesnek tűnik a jövő környezetvédelmi intervencióiba. Bár vizsgálatunk eredményei módszertani korlátok miatt mérsékelten általánosíthatóak, mégis fontos jelzésként szolgálnak a vonatkozó szakirodalmi bázis, illetve a klímavédelemért felelős társadalmi intézmények számára a tekintetben, hogy a társadalmat alkotó egyének magatartásának ökocentrikusabbá formálása céljából lépjenek túl a jelenleg alkalmazott információ-átadáson alapuló megközelítésmódon, s törekvéseiket egészítsék ki az ökopszichológia és az egészségpszichológia szemléletmódjával is. Az eredmények megbízhatóságának és érvényességének fokozásához további vizsgálatok szükségesek.