A kooperatív ivadékgondozást legegyszerűbben úgy definiálhatjuk, mint olyan reproduktív rendszert, melyben az egyedek nemcsak saját utódaik iránt mutatnak parentális magatartást, hanem más egyedek utódainak irányába egy közösségen belül, azaz az egyedek megosztják egymás közt a kicsinyek felnevelésével járó költségeket. Szakdolgozatom célja az volt, hogy a szociális viselkedés, az ivadékgondozás magas fokát jelentő, a kommunális ivadéknevelést mutató olyan emlősfajok esetében teszteltem a „life history” hipotézist, amelyeknél több ízben is megfigyelték segítők jelenlétét és ténykedését, amelyek gondozták, táplálták más anyák kölykeit is. Vizsgálataink arra engedtek következtetni, hogy az életmenet hipotézis nem helytálló a kommunálisan gondozó fajokra nézve, ezt a Wilcoxon-féle előjeles rangpróbák eredményei is bizonyítják. A kommunálisan, illetve nem kommunálisan gondozó fajokra nézve az alábbi faktorokat vizsgáltam: nőstények tömege; élethossz; vemhesség hossza; elválasztás ideje és az átlagos, minimális, maximális alomméret.