Az Egyesült Államokban a részvényesek jogainak védelmére irányuló kezdeményezések sok éves hagyományokra tekintenek vissza, amíg az Európai Unióban e törekvések viszonylag új keletűnek mondhatóak. A 2007/36/EK irányelv tekinthető sarokkőnek ebben - a társaságok tagjainak jogvédelemmel kapcsolatos szabályait illetően-, de emellett számos más eszközzel is képesek a részvényesek érdekeit érvényesíteni. A dolgozatomban igyekszem bemutatni az említett eszközöket, valamint az irányelv eddigi megítélésére és hiányosságaira is rámutatni.Emellett külön figyelmet szentelek három európai tagállamra (Magyarországra, Németországra és az Egyesült Királyságra), mert eltérő társasági szervezeti modellekkel rendelkeznek, amik sajátosságai miatt érdemes őket összevetni. A dolgozat első részében bemutatom az említett országok szervezeti rendszerét, majd végigkísérem milyen előzményei voltak az SRD II. megalkotásának. Ezt követően részletesebben foglalkozok a felelős társaságirányítás ,,puha” jogi eszközeivel az Európai Unióban, kiemelve az említett három országban lezajlott fejlődését. Említésre kerül néhány Európai Bizottság elé került jogeset, amelyek különösen az egyenlő bánásmóddal, a letelepedés szabadsággal, valamint a tőke szabad mozgásával kapcsolatosok. Foglalkozni fogok a vállalati vezetés hibáiból eredő problémákkal, amik többek között a 2008-as gazdasági világválságból levont tanulságok alapján figyelhetők meg, majd az SRD II. néhány szabályozásának a megítélésére a teszek kísérletet a közvetítők bevonásának sajátosságai szempontjából. Végül egyes jelenségeken keresztül igyekszek rámutatni olyan helyzetekre, amik megnehezítik a pereskedést a kisebbségi részvényeseknek.