A Candida albicans egy dimorf élesztőgomba, amely komensális állapotban megtalálható a nyálkahártyán és a gasztrointesztinális traktusban. A C. albicans különböző körülmények között patogénné válik az immunhiányos betegekben, például felületes és szisztémás fertőzésekben. A patogenezisben a C. albicans adhéziója a gazdasejtekhez igen jelentős, és azok magas patogenitása összefügghet a gazdaszervezethez való tapadásukkal. A sejtfelszíni glikánok fontos receptorok a C. albicans számára ezért olyan tapadásellenes ligandumok kifejlesztése indokolt, amelyek képesek utánozni ezeket, így megzavarva a C. albicans – epiteliális sejt kölcsönhatásokat. Kutatócsoportunkban Tóth és munkatársai egy egyszerű, kétlépéses eljárást dolgoztak ki az anhidro-aldoximok anhidro-aldononitrilekből történő előállítására, mely lehetővé teszi az említett oximok reaktivitásának vizsgálatát. Munkánk során az oximokból halogénezés – bázis által indukált eliminációs szekvenciával in situ képzett nitril-oxidoknak exo-glikálokkal végzett cikloaddíciós reakciójában glikopiranozilidén-spiro-izoxazolinokat állítottuk elő, melyek maguk is, illetve azok védetlen formái C. albicans ellenes szerek lehetnek.