Dolgozatom a határokon átívelő egészségügyi szolgáltatásokkal foglalkozik. Három fő részre tagolható. Az első nagy egységben vázoltam fel az Európai Unió egészségügyi politikájának fejlődését a Római Szerződés létrejöttétől egészen napjainkig. Továbbá kísérletet tettem ennek a szerkezeti egységnek a keretében annak érzékeltetésére, hogyan vált ezen politika egyre fajsúlyosabbá az idők folyamán. Ugyanis amíg a Római Szerződés létrejöttének idején inkább csak a munkavédelem területén találkozhattunk vele, az eltelt évtizedek megmutatták, hogy semmilyen gazdasági és társadalmi fejlődés nem nélkülözheti az egészségügypolitika szabályozását. Végül egy rövid történeti áttekintéssel zártam a fejezetet, amelynek végén pár szóban vázoltam a 2003. előtti akcióprogramokat, majd az ezeket felváltó közegészségügyi akcióprogramot. A dolgozat második részében néhány Európai Uniós tagállam egészségügyi rendszerét ismertettem. Ezen belül törekedtem olyan tagállamokat választani, melyek eltérő gazdasági és társadalmi adottságokkal rendelkeznek, és amelyek rendszerében találhatunk hazánk számára példaértékűnek tekinthető és a hazai viszonyokra is adoptálható megoldásokat. Általánosságban arra a megállapításra juthatunk, hogy szinte az egész Unió területén reformokat próbálnak végrehajtani az egészségügyi szektor jobb finanszírozhatósága érdekében. Ennek keretén belül bevezetik a több biztosítós modellt, növelik a háziorvosok szerepét a gyógyításban, átszervezéseket hajtanak végre valamint kötelezik a lakosságot a szolgáltatás igénybevétele esetén bizonyos térítési díjak megfizetésére. Az utolsó, harmadik szerkezeti egység a határokon átívelő egészségügyi szolgáltatásokról szól. Ezen belül elsőként általánosságban megfogalmaztam az európai közigazgatás fogalmát, majd tipizáltam az együttműködések fajtáit, illetve bővebben szóltam a területalapú együttműködésekről. A határokon átívelő egészségügyi szolgáltatások keretén belül felvázoltam az 1408/71/EK rendelet kapcsolódó intézkedéseit és ezek módosulásait egészen a 2006-os évig. Végső konklúzióként megállapítást nyert dolgozatomban, hogy a szolgáltatások fogalma alatt nem kizárólag a kereskedelemben eddig megszokott „szolgáltatás” fogalmát kell értenünk, hanem az egészségügypolitika fokozatos fejlődéseképpen ma már ide kell sorolnunk az egészségügyben megjelenő szolgáltatásokat is, amelyek esetében megfigyelhetjük a határokon átívelő igénybevétel fokozottabb elterjedését – hiszen vannak esetek, amikor a betegek finanszírozási szempontból jobban járnak, ha egy másik országban kezeltetik magukat. Ez az egészségügyi szolgáltatási modell – véleményem szerint – nem fog megrekedni a fejlődés ezen fokán. Lehetségesnek tartom a későbbiekben például olyan „központok” létrejöttét, amelyet egy meghatározott speciális betegségcsoport kezelésére hoznak létre és ahol az Európai Unió egész területéről érkező páciensek a lehető legjobb feltételek mellett gyógyulhatnak.