„A világgazdaságban keleti szél fúj” – hallhatjuk ezt sok helyen. Már évek óta érezhető, hogy jelentős változáson esik át a világgazdaság. Az erőközpontok lassan ismét áthelyeződnek. Ám ez lehet-e a kulcsa a magyar gazdaság fejlődésének? Miért fontos stratégiai döntés a keleti nyitás? A két ország alapvetően hasonló gazdasági örökségekkel rendelkezett. A két ország a sikeres rendszerváltás után a külkereskedelem politika kiépítésén dolgozott. Azerbajdzsán külföldi tőkebevonásokkal a technológiai fejlesztések, és korszerű infrastruktúra kiépítése vált lehetővé. Úgy gondolták, hogy az olajszektor fellendüléséből származó gazdasági előny, majd a többi kezdetleges szektor felvirágoztatását indukálja.Elindult tehát egy nagyon hosszú folyamat útján. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan Azerbajdzsán, nemcsak mint nyersanyagexportőr, de mint Európa és Ázsia közötti tranzitország is fontos szerephez juthat. Kiépülhet ez olyan összekötő folyosó Európa és Ázsia között, amelyen keresztül zavartalan szárazföldi kereskedelmet lehetne folytatni Kelet-Ázsia országaival. Azerbajdzsán így kilépve a több évtizedes orosz árnyékból, először meghatározó és vezető szerepben tűnik fel a nemzetközi piacon. Számos projektet indított az olaj és földgázmezőinek kiaknázására. Külföldi tőkebevonás és segítség nélkül lehetetlen ezeknek a projekteknek a megvalósítása, amelyek túlmutatnak az ország határain és teljesítő képességén. Itt kapcsolódott be az Európai Unió, illetve Magyarország is. Az EU ENP politikájának köszönhetően, külön elkülönített alap áll rendelkezésre a térség szomszédjainak gazdasági fejlődésének elősegítésére. Hazánk elsőként írta alá előbb az AGRI, majd a Nabucco vezetékrendszerek országunk területére eső részének megállapodását. Tehát összességében elmondható, hogy az Európai Unió is támogatja Magyarország lépéseit a keleti nyitás politikájában. Oroszország azonban még mindig konfliktus forrásként szolgál. A Nabucco gázvezeték kivitelezési nehézségei, az új konkurencia az AGRI, mind olyan tényezők, amelyek az orosz monopólium megdőlését látszik előremutatni. A piaci verseny kialakulásával Oroszország elveszíteni egyeduralmát az európai energiaellátás piacán. Magyarország érdeke is, hogy kiépüljön egy tranzitútvonal az ázsiai régióval, hiszen Kína is része a keleti nyitásnak, így a könnyebb kereskedelem felgyorsíthatja a folyamatot. Másfelől Magyarország is központi szerepet tölthet be az európai nyersanyagellátás piacán. Hatalmas piaci előretörés lehetne, ha valóban, mint elosztó ország kapcsolódnánk be a „déli-áramlat” projektbe. Az EU is belátta, hogy bármennyire is a gazdaság egyik meghatározó gépezete, még a hatalmas gépezetek sem működhetnek olaj nélkül, így az EU-nak is és Magyarországnak is érdeke, hogy Azerbajdzsánban történő fejlesztések révén Európában kiépüljön több olyan kőolaj és földgázvezeték, amely a régió néha akadozó nyersanyagellátási problémájára megoldás lehet. (pl.: orosz-ukrán viszály miatti gázelzárás érintette egész Európát) Azerbajdzsán az olajkészletek teljes felélése esetére már kidolgozott tervekkel rendelkezik. A turizmusra szeretnének építeni, akárcsak Dubai vagy Törökország. Emellett hazánk számára sem érhet véget a külkereskedelmi kapcsolat az olajmezők kiaknázásával. Azerbajdzsánban a mérnökökből folyamatos hiányt külföldi szakemberek bevonásával próbálják kiküszöbölni. Ha az olajszektorban sikeres külkereskedelmi kapcsolatokat építettünk ki, melyek szilárd diplomáciai alapokon nyugszanak, véleményem szerint a szellemi munkaerő-kölcsönzés lehetne a jövőben a következő lépés. Úgy gondolom, a két országnak a külpolitikai kapcsolatai még tartogatnak kiaknázatlan területeket.