Az egyes szervek működésének kialakításában, szabályozásában, a sejtek közötti kommunikáció megvalósításában rendkívül fontos szerepe van a helyi mediátoroknak. Lipid típusú mediátorok az eikozanoidok, melyek szintézisének zavara krónikus gyulladáshoz vezethet. Az I-es típusú cukorbetegség autoimmun folyamat eredménye, amelyre jellemző az alacsony fokú krónikus gyulladás. Ebben a folyamatban vesznek részt a keringő és helyi mediátorok, mint például az eikozanoidok is. Mivel igen kis mennyiségben termelődnek, a meghatározásukra elválasztás-technikai módszerrel kombinált tömegspektrometriát alkalmaztunk. Az I-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekek szérum mintáiban meghatároztuk a lipid mediátorok mennyiségét. Két csoportot képeztünk: az egyikbe a jól karbantartott cukorbetegek kerültek, akiknek hemoglobin A1c (HbA1c) szintjük elérte a terápiás célértéket (≤ 7,0 %), a másik csoportba azok kerültek, akiknek HbA1c szintje a terápiás célérték felett volt (≥ 9,0 %). Össze kívántuk hasonlítani a két csoportba tartozó minták tömegspektrométerrel meghatározott lipid mediátor mennyiségeit. A Debreceni Egyetem Gyermekklinikáján kezelt I-es típusú diabetesben szenvedő gyermekek szérum mintái kerültek begyűjtésre. A tömegspektrometriás analízis során 9 eikozaniod kvalitatív és kvantitatív meghatározását végeztük el. Az eikozanoidok közül a tromboxán B2 (TXB2), az arachidonsav (AA) és a 12-hidroxi-eikoza-tetraénsav (12-HETE) esetében sikerült a minták jelentős részében jól detektálható jelet kapnunk. Feltételeztük, hogy a HbA1c értékek a gyulladási folyamatok hevességével korrelálnak, azaz a magas HbA1c értékkel rendelkező gyermekek szérum mintáiban magasabb a lipid mediátorok szintje, mint a terápiás célértéket elérő glikolizált hemoglobinnal rendelkező páciensekben. Várakozásaink nem igazolódtak be, hiszen a TXB2 és a 12-HETE esetében a meghatározott értékek átlaga magasabb volt a terápiás célértéket elérő glikolizált hemoglobinnal rendelkező csoportban, mint a magas HbA1c-jű csoportban. Egyedül az arachidonsav esetében tudjuk alátámasztani a hipotézisünket, mivel ebben az esetben a 9 % feletti glikolizált hemoglobinnal jellemezhető halmazban volt magasabb az arachidonsav mennyiség értékek átlaga. Azonban egyik különbség sem bizonyult szignifikánsnak. A továbbiakban nagyobb mintaszámon is meg kívánjuk vizsgálni a lipid mediátorok szintjét és ezeket az értékeket össze kívánjuk hasonlítani II-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek szérum értékeivel.