Összegzésképpen tehát a gyerekeknek szüksége van a családra, arra, hogy szeretve, feltétel nélkül legyen elfogadva. Lényeges, hogy számára érthető módon kifejezésre legyen juttatva: fontos, és értékes, szeretik. Szeretet nélkül kóros viselkedésmintázat jelenik meg, lelassul, sőt teljesen megállhat a fejlődés előbb pszichésen, majd kognitív területen, végül mindezek a testi fejlődésre is hatással vannak. Legjobb, ha vér szerinti családban élhet egy gyermek, megkapva a fejlődéséhez szükséges feltételeket, támogatást. Ha ez mégsem lehetséges, előnyösebb az örökbefogadás, mert így a gyermek egy átélt elszakadás után erős, biztonságos kötődést alakíthat ki az örökbefogadó szülőkkel, akik éppen annyi ideig lehetnek támaszul az életben, mint a vér szerinti szülők. Amennyiben erre nincs mód, mindenképp szükséges a nevelőszülői ellátásba helyezés, főleg 14 éves kor alatt, hisz mégis csak van egy kötődési lehetőség, egy biztos pont akkor is, ha a vér szerinti szülők ebben akadályoztatva vannak. Itt azonban sokszor lehet bizonytalan a gyermek a családnál való maradásának idejét illetően, és bizonytalan saját sorsát illetően. Igen, számukra több megerősítés szükséges arra nézve, hogy ők a társadalom értékes emberei, és többször, többféle formában kell kommunikálni feléjük: szeretlek, fontos vagy! A Biblia a szeretetet állítja a hit, s a remény elé, és én azt hiszem ez így is van: “Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (I Korintus 13:13)