Napjainkban a tehetségfejlesztés kiemelt hangsúlyt kap mind a szakemberek, mind a laikus emberek körében. Fontos, hogy ne csak a tehetségkutató műsorok szintjén, hanem tudományos, mégis a gyakorlatban is jól használható mérésekkel, elemzésekkel támasszuk alá a téma aktualitását. A szakdolgozat elméleti részében a kreativitás történetén és alakulásán vezeti végig az olvasót. Rögzíti annak helyét a tehetséggondozásban, a különböző tehetségmodellek fejlődéseinek ívén keresztül. Összegyűjti a tudományos vizsgálatok alapján kialakult paramétereket, amelyeket figyelembe véve az egyént tehetségesnek vagy kreatívnak minősíthetnek. Bemutatja, hogy milyen mérési lehetőségek állnak rendelkezésünkre, amelyeket felhasználva kiválaszthatjuk az adott csoportnak a legmegfelelőbb módszert. Az empirikus részben a tárgyalt módszerek közül a személyiség-korrelátum mérőeszköz segítségével önálló kutatás bemutatását tárgyalja. A Tóth-féle Kreativitást Becslő Skálát alkalmazva két választott csoport eredményeit hasonlítja össze és von le következtetéseket. Külföldi kutatások eredményeiből kiindulva azt feltételezte, hogy a fiatalabb diákok kreatívabbak a végzős diákokhoz képest. A kutatás eredményei ezt csak részben igazolták. Összességében a végzős évfolyam diákjai jobban szerepeltek a tesztek kiértékelései és összesítései alapján.