Világszerte egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az a saját őshonos haszonállatok védelmére, megőrzésére. Ebben Magyarország élenjáró volt, s ma is nagy gonddal védi az idevágó genetikai diverzitást. Gazdag fajtabőség jellemzi a baromfajokat, szinte mindegyikből több fajtával rendelkezünk az őshonos állatok listáján. Szakdolgozatom témája az őshonos tyúkfajtáknak keltethetőségi vizsgálata különös tekintettel a pedigrés keltetésre. Pedigrés keltetés a származásismeret miatt elengedhetetlen az őshonos baromfik fajtafenntartásakor, ugyanakkor a tojás többszöri kézbe vétel, manipulálása e ronthatja a kelési eredményeket. Hatással lehet a keltethetőségre a tojásba juttatott salmonellózis elleni gyógyszeradag is. A vizsgálatban 3 évben, 9 kelési hónap adatait vetettem össze, amiből 3 hónap a pedigrés keltetésre esett. A vizsgálati szempontjaim a következők voltak: kelési hónap, kelési mód, fajtaváltozatok . Vizsgálataim következtetése, hogy a keltethetőséget szignifikánsan nem befolyásolja a tojáskezelés, illetve manipulálás, jóllehet az egyes genotípusok között felfedezhetők keltethetőségbeli eltérések. A kopasznyakú fajtaváltozatoknál a pedigrés keltetés gyengébb eredményt adott, az eltérések szignifikánsnak adódtak. A tojáskezelés egyértelműen rontotta a keltethetőséget az említett genotípusoknál.