Bevezetés: A fogágy pusztulásával járó parodontitis az egyik leggyakoribb fogakat érintő megbetegedés 40 éves kor felett, mely folyamatot a cukorbetegség tovább súlyosbíthat. Mivel a cukorbetegségben szenvedők hajlamosabbak a fogágybetegségekre, a nyálban található biomarkerek meghatározása alkalmas lehet a parodontális kórfolyamat értékelésére. Célunk volt olyan nyálban lévő biomarkerek azonosítása, amelyek segíthetik a cukorbetegek parodontális progressziójának megítélését. Anyag és módszer: A betegeket a Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Karának Parodontológiai Tanszékén megjelentek közül választottuk ki. A vizsgálati kritériumokat figyelembe véve, 18 fő diabeteses és 19 fő diabetesben nem szenvedő pácienst jelöltünk ki, az átlagéletkor 62±9 év volt. Kizáró tényezőnk volt a dohányzás. Az anamnézis rögzítése után nyugalmi nyálat gyűjtöttünk, majd megvizsgáltuk a betegek fogazatát. Végül a fogágy állapotáról információt nyújtó parodontális szűrővizsgálatot is lefolytattuk és dokumentáltuk a páciensek legutoljára mért hemoglobin A1c (HgbA1c) értékét. A nyálmintákat a laboratóriumba érkezés után lecentrifugáltuk és Cobas 6000 analizátorral (Roche) mértük az egyes paramétereket. A statisztikai elemzés GraphPad Prism (6.01 verzió) szoftver segítségével készült. Eredmények: A rosszabb parodontális státusz nem feltétlenül társult magasabb HgbA1c értékekhez, mivel jobb státusz esetén is előfordult 7% fölötti glikált hemoglobin érték. A HgbA1c és glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT) értékek között szintén nem volt szignifikáns összefüggés. Ugyanakkor a diabetesesek nyálmintáiban mért GOT értékek jelentős emelkedést mutattak a kontroll csoporthoz képest (79±52 vs. 40±25 U/L, P=0,0197). Az emelkedett GOT értékek a diabetesnek és a parodontitisnek tulajdoníthatóak, mert azon diabeteses betegek esetében tapasztalunk magasabb GOT aktivitást (95±56 vs. 45±13 U/L, P=0,0163), akiknél parodontitis alakult ki szemben az enyhébb fokú fogínygyulladásos (gingivitis) csoporttal. Mindezek mellett elemeztük a nyálban lévő C-reaktív protein és albumin értékeket is, azonban a cukorbetegek nyálmintái nem mutattak jelentős eltérést a kontroll csoporthoz képest, valamint az életkor sem befolyásolta az eredményeket. Következtetés: Eredményeink hasonlóak a nemzetközi irodalmi adatokhoz a nyál GOT értékeit és a parodontális státusz összefüggését illetően. Ezek alapján a nyálban mérhető GOT aktivitás potenciális biomarker lehet a parodontális folyamat monitorozására diabeteses betegeknél.