Szakdolgozatom célja a glioblastoma multiformenak a radiogenomikai vizsgálati lehetőségeinek feltérképezése volt. Ehhez szakirodalom felhasználásával és laboratóriumi munkával a túlélés becslésben egyik legszéleskörűbben elfogadott biomarkert, a O6-metilguanin-DNS metiltranszferáz promoter régió metilációját vizsgáltam. A gén promoterében található CpG szigetek metilációja a gén inaktiválódásához vezet. A gén inaktivációjának a glioblastoma alkiláló kemoterápiás szerrel történő kezelésekor van jelentősége. Az MGMT által kódolt fehérje, mint repair enzim eltávolítja az alkil csoportokat, így ez a típusú kemoterapeutikum hatástalan lesz. (Siegal, 2015) A Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Orvosi Képalkotó Intézetének munkájába csatlakoztam be, ahol egy akkor induló, új kutatásban vehettem részt. A glioblastoma multiforme promoter metiláció mértékének kvantitatív meghatározására törekedtünk, és fogunk is a jövőben törekedni. Hosszútávú terveink között szerepel az, hogy radiogenomikai következtetéseket tudjunk levonni: az általunk vizsgált genetikai mintázatokat össze tudjuk vetni a betegek képalkotó eljárásokkal készült eredményeivel, és párhuzamokat tudjunk állítani a felvételek és a metilációs profilok között, ezzel is hozzájárulva a személyre szabott terápia minél szélesebb körben való terjedéséhez. Az elemzéshez glioblastoma multiormes agyszövetekből származó paraffinos mintákat használtunk, melyekből a megfelelő deparaffinálás, DNS izolálás, a tisztaság és a koncentráció ellenőrzés után négy féle restrikciós emésztést készítettünk mintánként, majd SYBR green alapú qPCR technikát használtunk, mely eredményként a metiláltság mértékét százalékos értékben fejezi ki. Vizsgálataink során eddig olyan eredményt nem sikerült kapnunk, amellyel a hosszútávú terveinket meg tudtuk volna alapozni, a kezdeti lépésekkor a módszerbeállítás és a megfelelő technika megtalálása okozta nehézségekbe ütköztünk, de a kísérletek tovább folytatódnak. A fellépő hibák keresése és elhárítása mellett a jövőben a paraffinba ágyazott szövettani minták helyett fagyasztott metszeteket szeretnénk alkalmazni, ezzel is csökkentve a fixálás és a beágyazás során keletkező esetleges DNS károsodás esélyét. Számos szakirodalmi példa is alátámasztja, hogy a glioblastoma vizsgálatában, a túlélés becslésében és a megfelelő kezeléshez szükséges az MGMT metilációs státuszának ismerete, illetve a képalkotás összevetésével párhuzamok figyelhetők meg. Metiláltáságtól függően MR-en megjelenő jellegzetes megjelenéseket is megfigyeltek, azok a glioblastoma multiformék, melyekben a gén promotere nem metilált, a jellegzetes gyűrű-szerű megjelenést mutatják. (ElBanan, 2015) Hypermetilált MGMT promoter esetén nagy a jelentős kontraszthalmozást mutató tumor térfogat aránya az egész tumor térfogathoz képest, a halmozó területek pedig emelkedett CBV és CBF értéket mutattak a környezetükhöz viszonyítva, ami jól mutatja a gliomák e típusára jellemző vascularisaltságot. (Kickingereder, 2016) Az MGMT promoter metilációjának vizsgálata így kiemelt szerepet kap a daganatos betegek személyre szabott kezelése során, radiogenomikai jelentőségére pedig egyre több bizonyíték utal, jövőbeli kísérleteinkkel mi is ehhez szeretnénk hozzájárulni.