A ló és az ember között páratlan ősi kapcsolat van, ami a közös fejlődéstörténetre vezethető vissza. Az ennek eredményeképpen létrejött ősi bizalom, pedig a terápiás alkalmazásának alapköve. Az eredményes közös munka érdekében ismernünk kell a ló viselkedését, meg kell értenünk mit miért tesz. Legfontosabb tulajdonsága, hogy menekülő állat, ami alapvetően sok probléma forrása lehet, azonban, ha ügyesek vagyunk ezt a magunk javára tudjuk fordítani, és kihasználni a feladatok végrehajtása során. Fontos tudnunk azt is, hogy érzékszervei hogyan működnek, ez által hogyan is észleli a körülötte lévő világot. Vannak köztük olyanok, amik a mieinkkel nagyban hasonlatosak, de vannak olyanok is, amelyek merőben eltérnek tőlük, és ezekkel a különbségekkel lényeges tisztában lennünk. Reakció ideje minden más fajénál rövidebb, így míg mi nem is érzékeltük az adott ingert, a ló már reagált is rá. Azonban, az ezt követő megnyugvási ideje is minimálisra csökkenthető, ha megfelelően képezzük és elegendő időt áldozunk rá. A ló rendkívül gyorsan tanul, de csak akkor, ha biztonságban érzi magát, így ezt az igényét kell mindenekelőtt kielégítenünk. Nagyon fontos az első benyomás, ugyanis a memóriája rendkívül jó, az általa szerzett rossz tapasztalatokat, csak nagyon nehezen lehet felülírni. Megijedés esetén is türelmesnek kell maradnunk, és a dolgozatban említett módszerek valamelyikét érdemes alkalmaznunk. A lovak hierarchikus rendszerben, azaz rangsorban élnek, ezért fontos kivívnunk tiszteletüket ahhoz, hogy megfélemlítés nélkül is jól kezelhetőek legyenek. Elengedhetetlen ismernünk a verbális és nonverbális jelzéseiket ahhoz, hogy tisztában legyünk egészségi állapotukkal, hangulatukkal, érzelmeikkel, szándékaikkal. Ezek ismeretében tudunk megfelelően és időben reagálni a kialakult vagy kialakuló félben lévő helyzetekre. Legfontosabb tulajdonsága terápiás szempontból a lovagolhatósága, továbbá az arra való képessége, hogy az emberi testben fiziológiai változásokat idéz elő már a puszta közelsége is. A lovasterápiának három ágazata van, a Gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna, a Hippoterápia és a Pszichológiai lovasterápia. Ezeknek mind egy céljuk van, a lóval való szenzoros integrációs munka, csak a módszerek eltérőek. Mindhárom ágazatban a terápiás munkát vezető szakembereknek szigorú követelményrendszernek kell megfelelniük, és hivatalos szakágspecifikus vizsgát kell tenniük, ezzel biztosítva a leendő pácienseik megfelelő fejlődését. A lovasterápiára alkalmas ló kiválasztása belső és külső tulajdonságok alapján történik, azonban az előbbire szükséges a nagyobb hangsúlyt fektetnünk a páciens biztonsága érdekében. A keresendő tulajdonságok közé tartozik a ragaszkodás, a figyelmesség, a kíváncsiság, a jó kommunikációs készség, az érzékenység és a tapintat, ami gyakorlatilag az előbbiek összességét jelenti. A lovak vérmérséklet alapján négy személyiségtípusba sorolhatók, bár ezek nem választhatók el olyan nagyon szorosan egymástól. Meglátásom szerint a szangvinikus személyiségjegyű lovak a legalkalmasabbak terápiás munkára. Nagyon lényeges, hogy, a ló következetes temperamentummal rendelkezzen, illetve ne reagáljon hevesen az új ingerekre. A külső tulajdonságok közül az alábbiakat kell sorra vennünk: méret, fajta, ivar, kor, teherbírás, küllem, mozgás. Talán, ha ezekből egyet ki kellene emelni, akkor a mozgás lenne az, mivel a páciens izomzatának egyenletes terheléséhez és fejlődéséhez nélkülözhetetlen a ló szimmetrikus mozgása. Carl Klüver négy alkalmazási és hatáspárt állított össze a gyógypedagógiai lovaglás tekintetében, melyek a külső és belső jellemvonások kombinációján alapulnak. Mindezeken felül nagyon szigorú képzettségi és egyéb követelményeknek kell megfeleljen az a ló, amelyet terápiára szánunk. Kiképzését két fő szakaszra bonthatjuk, melyeket még megelőz a csikónevelés időszaka, ugyanis ildomos már ekkor elkezdeni a terápiás alkalmazásra való felkészítést. Az első fő szakasz az alapkiképzés. Ennek során a ló biztos alapot kap a további, bármilyen jellegű specializálódáshoz. Az alapkiképzés legfontosabb elemei a kiképzés alapelveinek betartása, illetve a klasszikus kiképzési skála alkalmazása. Ezeket követheti a speciális képzés, mely már konkrétan a terápiákra készíti fel a lovat. A képzés végére meghatározott feladatokat (15 db) kell tudnia végrehajtani ahhoz, hogy sikeres engedelmességi vizsgát tehessen és terápiára hivatalosan is alkalmazható legyen, csak ezután kezdődhet meg vele a terápiás munka.