A konszenzuális terhelti együttműködés

Abstract

július 1. napján lépett hatályba a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény, mely több olyan jogintézményt tartalmaz, amelyek az eljárás időszerűségének biztosítását szolgálják. Ide sorolhatók például a határidők pontos betartásának követelménye, a soronkívüliség, az elhúzódás miatti kifogás, a rövidített jegyzőkönyvek alkalmazásának lehetősége, a kényszer¬intézkedések, az elterelést szolgáló eszközök, a bizonyítás mellőzésének engedélyezése, illetve a külön eljárások. A büntetőeljárásjog fejlődése kapcsán kiemelendő a konszenzuális elemek megjelenése és erősödése. Főszabállyá vált a Be. megalkotásakor az előkészítő ülés, melynek célja a büntetőeljárás gyorsítása, a büntetőper koncentrált, rövid lefolytatásának a megteremtése. Az előkészítő ülésen a terhelt együttműködése esetén jogerősen be is fejeződhet az ügy. Ez az új szemlélet hatja át az új Be.-t, kiépítve és megvalósítva többféle együttműködési formát. A jogalkotó felismerte, hogy az együttműködés olyan lehetőség, mely mind az állam, mind a terhelt szempontjából előnyös lehet. Azzal, hogy a terhelt együttműködése már nem csak egy enyhítő körülmény, hanem kiemelte a jogalkotó és külön eljárási szabályok közé illesztette, sokkal jobban érvényesülhetnek a törvényi garanciák, és így már ténylegesen megéri a terhelt számára együttműködni. A kódex a tisztességes, hatékony és ésszerű időn belüli eljárás biztosítását tűzi célul. Az új szabályozással a terhelt beismerésén alapuló egyszerűsített eljárások kerültek a büntetőeljárás középpontjába, szemben a korábbi szabályozással, amikor is a tárgyalás volt a büntetőeljárás alaptípusa, és emellett léteztek egyszerűsített eljárások. A terhelti együttműködés szabályai nem egy helyen, egy külön fejezetben találhatóak meg a törvényben, hanem külön fejezetekben kerültek szabályozásra az egyes formái.