Magyarországon az állam által szervezett társadalombiztosítás rendszere szolgáltatja azt a szociális hálót, mely lehetővé teszi minden az országban élő ember számára az egészségügyi és nyugdíjellátó rendszerhez való hozzáférést. A különböző jogviszonyok és jogosultsági szintek az egyén életkora, munkaképessége és anyagi hozzájárulásának függvénye. 2020. július 1-jén hatályba lépett a 2019. évi CXXII. törvény, mely a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szól. Számos változást tartalmaz az új törvény, de a legjelentősebb hatású a biztosítási jogviszonyból való kiesés lehetőségének a bevezetése volt. Hat hónapot meghaladó társadalombiztosítási járuléktartozás miatt érvénytelenné válik a TAJ szám (barna TAJ), melynek következtében a megszűnt jogviszonyú személyek az igénybe vett minden egészségügyi ellátásért térítési díjat kötelesek fizetni. 2020 óta megnőtt a biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezők száma, tehát többen maradtak térítésmentes vagy támogatott egészségügyi ellátás nélkül. Egy 58 éves krónikus mozgásszervi betegségben szenvedő férfi, egy 32 éves colisit ulcerosában szenvedő nő és egy 58 éves hipertóniás, generalizált érbeteg nő esetét dolgoztuk fel. Mindhárom személy megszűntetett társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkezik. Megvizsgáltuk, hogy milyen hatása van ennek egészségi állapotukra, milyen nehézségeket okoz nekik, és mennyire látják tisztán a kialakult helyzetet. Megvizsgáltuk továbbá, hogy a megszűnt jogviszonyú betegek ellátását, mint viszonylag új térítési kategóriát hogyan kezelik le az egyébként rutinszerűen társadalombiztosítás által finanszírozott formában működő egészségügyi alap és szakellátó helyek. Eredményeink azt mutatják, hogy általában a betegek nem értékelik nagy problémának a jogviszony megszűnését, ugyanakkor előfordult olyan eset amikor a megnövekedett gyógyszerköltség miatt nem került előírt gyógyszer kiváltásra, illetve feltételezhetően ebből adódó hospitalizáció. A probléma kezelésének egyik eszköze, hogy bár a szolgáltatók nagyrészt ismerik az új szabályozást, a térítési díjak nem kerülnek kiszámlázásra a betegek részére. A barna TAJ-hoz kötődő ellátás szélesebb körű elemzést érdemelne a szociális ellátók célzott beavatkozásának megalapozása érdekében, mert a probléma nem az egészségügyön belül keletkezik, és nem is lehet megoldani az egészségügyi rendszeren belül.