A diplomamunkám során a Tau fehérje R3 doménjének natív Ac-GNIHHKPG-NH2 fragmens (Tau(326-333) mutánsának, az Ac-GNIHHKAG-NH2 oktapeptidenek a Cu(II)-, Ni(II)- és Zn(II)-komplexeit tanulmányoztam. A vizsgálatok során pH-potenciometriát és spektroszkópiai módszereket (UV-Vis, CD) használtam. A spektroszkópiai és potenciometriás adatok alapján a Ac-GNIHHKAG-NH2 peptdid sokoldalú és hatékony komplexképző ligandum a Ni(II)-, Zn(II)- és különösen a Cu(II)-ionok számára. A Cu(II)-komplexek változatosságának oka a két egymás melletti hisztidil-oldallánc, melyek lehetővé teszik hogy egyszerre legyenek jelen egymagvú, kétmagvú és biszligandumú komplexek eltérő fémion : ligandum arány esetén. Ugyanakkor, az egymagvú komplexek az uralkodó részecskék, melyekben az imidazol-N és egy-három deprotonált amidnitrogén a fémion kötőhely az N-terminuson. A két egymás melletti hisztidil-oldallánc jelenlétének köszönhetően koordinációs izomerek is képződhetnek, mivel mindkét hisztidin imidazolnitrogénje viselkedhet horgonycsoportként. A CD spektroszkópiás vizsgálatok alapján az egymagvú izomerek közel egyenlő koncentrációban vannak jelen. Izomerek a kétmagvú komplexek esetében is kialakulhatnak, viszont ezeknek eltérő a termodinamikai stabilitása, így eltérő koncentrációban vannak jelen. A Ni(II)- és Zn(II)-komplexek esetében nem tudtunk biszligandumú és kétmagvú komplexeket sem leírni. A Ni(II)-komplexekben szintén az imidazol-N és egy-három deprotonált amidnitrogén a fő fémion kötőhely, és a Zn(II)-ionok esetében is ezt feltételezzük. Ugyanakkor ez a jelenség igen szokatlan, mivel a Zn(II)-ionok csak ritkán váltják ki az amidnitrogének deprotonálódását.