A hucul lófajta genetikai szerkezetelemzése A hucul fajtában az átlagos generációs intervallum 11,02 év. A ménelőállító mének és a kancaelőállító mének generációs intervallumát összehasonlítva megfigyelhetjük, hogy utóbbiak tovább maradnak a tenyésztésben. A ménnevelő kancák és a kancanevelő kancák generációs intervallumai között nem figyelhető meg szignifikáns különbség. A pedigrételjesség számítása során a generációnként ismert ősök arányát összesítettük. Megfigyelhető, hogy a referencia állomány pedigréje a teljes állományhoz képest jelentősen eltér. A referencia állományba az ötödik generációig mindössze 5 százalék eltérést figyelhetünk meg, míg ez a teljes állományban eléri a 37 százalékot. Minél teljesebb egy pedigré annál messzebbre lehet visszavezetni a lovak eredetét. A legmagasabb beltenyésztési együttható 0,27. A legjobban beltenyésztett egyed a 3736 Ousor Detty névű kanca, beltenyésztettsége 27 százalékos. A legkevésbé beltenyésztett ló a 1701 Bravij Icus nevű kanca, beltenyésztettsége 0 százalékos. A teljes állományban megfigyelhető legmagasabb beltenyésztési együttható 0,37. A legjobban beltenyésztett egyed a 21 Hroby névre hallgató turjaremetei mén amely egy bombatámadás következtében elpusztult. A legkevésbé beltenyésztett egyed a Goral (Halicsi) névre hallgató eredeti hucul mén. A referencia állományban 5 (2,9%) a teljes állományban 539 (24%) egyednél nem találtam beltenyésztettséget.