A Staphylococcus nemzetség tagjai közül számos tagja a normál bőr mikrobiótának. Míg a koaguláz-negatív Staphylococcus epidermidis (S. epidermidis) az egészséges emberek bőrén gyakorlatilag mindig megtalálható, addig a Staphylococcus aureus (S. aureus) csupán az egészséges személyek 30%-ának bőrén lelhető fel. Ezek a baktériumok változatos módokon befolyásolhatják gazdaszervezet sejtjeinek működését, így a bőrben található Langerhans sejteknek (LS) is. A S. aureus különböző variánsai gyakran izolált kórokozók is, és a baktérium arányának növekedése a hámfelszínen összefüggésben áll a gyulladásos bőrbetegségek kialakulásával és aktivitásával. Ezen variánsok kolonizációja ellen számos módon véd a normál flóra egysége. A gyulladásos kórképeken túl a S. aureus jelenléte összefüggést mutat antimikrobiális molekulák csökkent expressziójával, ami pedig korrelál néhány bőrt érintő vírusfertőzés által kialakított tünetegyüttessel, így a disszeminált herpes simplex vírus fertőzéssel is. Azonban a folyamatok mögött álló mechanizmusok még kevéssé ismertek. In vitro kísérleti rendszerünkben a monocita-eredetű Langerhans sejteket (moLS) 24 órán át kezeltük S. aureus és S. epidermidis tenyészetek sejtmentes felülúszójával (cell free supernatant [CFS]), valamint aktiváltuk CL075-tel és poly(I:C)-vel a vírusfertőzések mimikálására. A bakteriális és virális stimulusoknak kitett moLS-ek által kifejezett sejtfelszíni molekulák expresszióját áramlási citométer segítségével határoztuk meg. A sejtek által termelt citokinek és kemokinek koncentrációját ELISA módszerrel, míg a génexpressziós változásokat RT-qPCR eljárással vizsgáltuk. Eredményeink azt mutatják, hogy a S. aureus és S. epidermidis tenyészetből származó CFS nem befolyásolta a moLS-ek CD1a és CD207 differenciációs markereinek expresszióját, viszont a S. aureus CFS szignifikánsan megnövelte a CD83, CD86 és HLA-DQ aktivációs molekulák expresszióját a moLS-eken, összehasonlítva a S. epidermidis CFS jával. Mindkét bakteriális CFS fokozta a moLS-ek IL-8 termelését, míg mindkét CFS tendenciát mutatott az IFN-β antivirális citokin felszabadulás csökkentésére a poly(I:C) aktivációt követően. A mintázatfelismerő receptorok kifejeződésének megváltozása egyik kezelés esetén sem volt jelentős. Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a S. aureus és a S. epidermidis nem befolyásolja a moLS-ek differenciációját jelző sejtfelszíni markerek kifejeződését, azonban eltérő módon szabályozza az aktivációs markereik expresszióját. A bakteriális felülúszók fokozzák a moLS-ek IL-8 termelését, míg csökkentették a sejtek antivirális aktivitását függetlenül a mintázatfelismerő receptorok expressziójától.