Szakdolgozatom témája napjaink társadalomtudományi problémakörét feszegeti, a menekültválság egyik szegmensét; azt vizsgálom, hogyan függ össze a magyar és menekült háztartások megélhetési stratégiája. Ekképpen igyekszek kísérletet tenni arra, hogy megértsem s ezáltal pedig elemezzem; nehéz anyagi körülmények között élő, eltérő kultúrával rendelkező családok biztonságkeresési technikáit. Kutatások bizonyítják, hogy az alacsony jövedelmű családok nehezen tudnak kijönni egy havi keresetből, ebből következik, hogy spórolni nem is tudnak. Azt a helyzetet vizsgálom tehát, amelyben a szegényesen élő háztartásoknak tudni kell újrahasznosítani, hatékonyan felhasználni, kreatívnak lenni, azaz javakat racionálisan felhalmozni. Empirikus kutatásom célja, hogy az esettanulmányok által átfogó képet mutassak családok piaci logikájáról, megtakarítási szokásaikról, anyagi javaik felhasználásáról. Leíró, magyarázó, értelmező életszituációkkal nyújtok betekintést családok gazdasági racionalitásába. Eredményeim összegzésénél többek között arra keresem a választ, hogy;

• Miben és hogyan „produktívak” ezek a háztartások?!
• Miben rugalmatlanok?! (Mi az, aminek muszáj meglennie?)
• Miben leleményesek?! (Amit ügyesen helyettesítenek, pótolnak?!)
• Miben „tudnak nyomorogni”, ha végképp elfogy a pénz?! Az összegzésben feltárom, le kell-e mondani bizonyos dolgokról annak érdekében, hogy fizetéstől- fizetésig sikerüljön teljesíteni azt, amit elterveztek?! Ki lehet-e kerülni „penge-élen táncolásból” és milyen eszközök vannak erre? A felhasznált szakirodalmakkal, statisztikai adatokkal és az elkészített interjúkkal kísérletet teszek arra, hogy alátámasszam (ál)hipotéziseimet, melyek a következők: Hipotézis 1.: A Magyarországon jelenleg fennálló jövedelemkülönbségek, nehéz megélhetési körülmények, alkalmazkodási stratégiákat vonnak maguk után. Magyar és menekült családi háztartások tehát ugyanazon helyzettel szembesülnek. Hipotézis 2.: Különböző eséllyel indul egy magyar (kapcsolatrendszert, lehetőségeket tekintve) és egy menekült státuszú család (akinek nincs kiforrott társadalmi tőkéje, sem helyismerete). Mégis ugyanakkora hátrányt szenvednek abból, hogy háztartásukat éppen szinten tudják tartani; tevékenységüket a beosztás művészete határozza meg. Hipotézis 3.: Eltérőek a tanult magatartások, a megtakarítási technikák, a tér-idővel való gazdálkodás, mégis felelősségteljesen ugyanarra törekszenek: a kicsi pénzből valahogy kijönni és emellett maguknak termelni, ötletelni, kreatívnak lenni, újrahasznosítani, felesleget minimalizálni = stabil biztonságot találni.