Az elmúlt időszakban a világ legtöbb országában megélénkült az érdeklődés az iskolába lépés előtt álló korosztályok problémái iránt. Felismerések tudatosulása után a hatvanas években világszerte mozgalmak bontakoztak ki és terjedtek el az iskolába lépő gyermekek egyenlőbb esélyű iskolakezdésének érdekében. Szakirodalmi kutatások támasztják alá, hogy a gyermekek fejlettsége, iskolához fűződő viszonya meghatározó tanulmányai megkezdése, és folytatása szempontjából. A tapasztalatok arra a meggyőződésre vezettek, hogy az óvoda utolsó és az iskola első évfolyamait átmenet egységeként kezelve a beiskolázási reformja szükséges. A komplex problémára reagálva a közoktatási rendszer, központi szakmai alapdokumentumok változásai támogató hatásúnak bizonyulnak. Mi a teendő a pedagógiai munka folyamatában annak érdekében, hogy mérséklődjenek a különbségek az iskolába lépő gyerekek között, a beilleszkedés –és tanulási kudarcok csökkenjenek? A beiskolázás problémakörének pedagógiai-pszichológiai kérdésein, és szakirodalmi hátterének vonulatán át napjaink megoldási módjainak feltárásával érzékeltetem a téma aktualitását. A genetikai adottságok, az érés, környezeti hatások együttesen határozzák meg a gyermek fejlődését, ezért a család - óvoda-iskola nyitott partnerkapcsolatában teljesedhet ki a támogatás. Dolgozatom a lehetőségek egyikének bemutatására hivatott. Az óvoda-iskola átmenetet támogató program helyi intézményközi gyakorlatában pedagógusi, vezetői szerepvállalásnak a szemléltetésére vállalkoztam. Az óvoda és iskola közös munkacsoportjának, tevékenységének bemutatásával érzékeltetem a működés folyamatát, változásait, eredményeit. A szemléletbeli, módszertani megújulás, szakmai együttműködés folyamatos kommunikáció segítségével a program intézményi, és a gyermek személyiségfejlődési szintjén is eredményesnek bizonyul.