A big-bag, négy füllel ellátott rugalmas konténer (FIBC), amely az egyik leggyakoribb ipari csomagolási eszköz. Ezek a konténerek többnyire homogén polipropilén szövetből készülnek, amelyek újrahasznosítása még nem túl elterjedt. Újrahasznosítás keretein belül a big-bag-eket aprítjuk, mossuk és szárítjuk, majd regranulátumot állítunk elő belőlük. A polipropilén, mint az egyik leggyakrabban használt tömegműanyag, kedvező újrahasznosíthatósági tulajdonságokkal rendelkezik, de a keletkező hulladék csak kisebb része kerül újrahasznosító üzemekbe, ami a begyűjtési és szelektív hulladékkezelési nehézségekkel magyarázható. Dolgozatomban kitértem a hulladék újrahasznosításának különböző formáira, hangsúlyozva a mechanikai újrahasznosítás előnyeit. A mechanikai újrahasznosítás költséghatékonyabb lehet a kémiai újrahasznosításnál, és kevésbé terheli a környezetet, mint az energetikai újrahasznosítás vagy a hulladéklerakás. A kísérleti munka során elvégzett mérések kiemelten fontosak voltak. Az MFI (folyási index) mérés volt talán a legkritikusabb paraméter, mivel az elvégzett vizsgálatok szerint a feldolgozni kívánt hulladékból készült granulátum megfelelő az extrúziós technikával történő felhasználásra. A szakító- és ütővizsgálatok lehetővé tették a mechanikai terhelés alatt álló anyagok részletes analízisét. A vizsgálatok segítségével meghatároztam az újrahasznosított alapanyagból készített szabványos próbatestek szakítószilárdságát és ütési ellenállását.