A polyomavírusok burok nélküli, duplaszálú, cirkuláris DNS genommal rendelkező vírusok, melyek a Polyomaviridae családba tartoznak. Elnevezésük tumort okozó képességükre utal, és görög eredetű, a poly (sok) és az oma (tumor) szavakból származik. Az első két, humánpatogén polyomavírust, a BK és a JC vírust 1971-ben izolálták. Ezt követően egészen 2007-ig nem azonosítottak újabb humán polyomavírusokat. Ekkor ugyanis két, egymástól független kutatócsoport gyermekek légúti mintáiból két új humán polyomavírust fedezett fel, a KI és a WU polyomavírusokat. A vírusokkal történő primer fertőződés nagy valószínűséggel még gyermekkorban lezajlik, erre utal az, hogy a felnőttek körében tapasztalt magas szeropozitivitási értékekhez (55-98%) hasonlókat mértek már kisgyerekekben is. Egyértelműen még nem bizonyított minden polyomavírusról, hogy perzisztálna a szervezetben, illetve ha igen, nem tisztázott, hogy ez hogyan történik. Azonban a BK és a JC vírusok látenciát alakítanak ki a vér mononukleáris sejtjeiben (lymphocyták, monocyták), a BKPyV pedig ezen túl a vese proximális tubulusának sejtjeiben, reaktivációjuk pedig komoly betegségek megjelenésével jár. Szakdolgozatomban a KI polyomavírus vizsgálatának módszereit mutatom be néhány kutatócsoport vizsgálatain keresztül, illetve az általuk elért eredményeket közlöm szöveges és táblázatos formában is, továbbá ezekből az epidemiológiai adatokból megpróbálok következtetéseket levonni a vírus terjedésével és patogenezisével kapcsolatban.