Diplomamunkám témaválasztását az vezérelte, hogy gyakorló fogorvosként egyre nagyobb valószínűséggel találkozhatunk olyan páciensekkel, akik valamilyen okból adódóan, panaszos vagy tünetmentes gyökérfelszívódással rendelkeznek, így kétségkívül szükségszerűnek látom ezen szerteágazó téma összefoglalását. Átfogó képet szeretnék nyújtani a külső gyökérfelszívódás jelátviteléről, illetve patomechanizmusáról, annak diagnosztikai lehetőségeiről, leggyakoribb okairól, valamint négy terápiás kísérleti lehetőségről, ezáltal remélve, hogy diplomamunkám témája hasznos útmutatásként szolgálhat a gyakorló fogorvosok számára. A gyökérresorptio olyan patológiás vagy fiziológiás folyamat, melynek során dentin, cement és/vagy csont felszívódás történik. A tejfogak esetében ez fiziológiás folyamat, illetve szükséges a maradó fogak megfelelő előtöréséhez. Maradó fogak esetében a gyökérfelszívódás azonban minden körülmények között patológiás és mihamarabb kezelendő a kiváltó okoktól függően. A gyökérfelszívódások különböző csoportokra oszthatók az előfordulási helyük és etiológiájuk szerint. Lokalizációjukat tekintve létezik külső és belső gyökérfelszívódás, az etiológiát figyelembe véve a resorptio hátterében állhatnak különböző gyulladásos folyamatok, ankylosis, replantáció során fellépő gyökérhártya sérülés, krónikus mechanikai trauma, tumor vagy cysta általi nyomás, malocclusio illetve orthodontiai kezelés során túl nagy erő alkalmazása.