A diplomadolgozatom során vizsgált eredmények alapján a vizsgált késői embrionális mortalitás (termékenyítés utáni 28. és 42. nap között) mértéke telepenként és az optikai denzitás értékében változó volt. Az optikai denzitás értékét tekintve megkülönböztettünk „Vemhesnek”, „Kétesnek”, és „Üresnek” diagnosztizált egyedeket. Az embrionális mortalitást tekintve a „Kétesnek” és olyan „Vemhesnek” bírált egyedekre néztük, amelyeknek az optikai denzitás értéke nem haladta meg a 3,500-es értéket. A Telep1-en tapasztalt embrió mortalitást tekintve a „Kétesnek” minősített egyedeknél 75%-os volt. Ezzel szemben az alacsonyabb optikai denzitással rendelkező „Vemhes” egyedek közül tényleges embrióvesztés mértéke 11,1% volt. A Telep2-n mért adatok alapján a „Kétesnek” minősített egyedek közül a tényleges embrióvesztés 33,3% volt. Az alacsonyabb optikai denzitással rendelkező „Vemhes” egyedeknél fellépő embrió mortalitás 14,7% volt. Ezek az értékek megegyeznek a szakirodalmi adatokkal, valamint felhívja a figyelmet az embrionális és magzati veszteségek jelentős mértékére, különösen a nagy termelésű tehenészetekben, ahol ennek mértéke a 20%-ot is meghaladhatja (VASCONCELOS et al., 1997) A telepekről gyűjtött vérminták teljes egészében termelő állománytól származtak, és nem csak a kísérlet ideéig lettek vizsgálva. A vérminták és azok vizsgálatából származó adatok gyűjtésénél nem láttam előre a vizsgálatom eredményét. Folyamatosan érkező adatok közül tudtam kiválogatni azokat, amelyekből következtethettem az esetleges embrióvesztésekre. Ez az oka annak, hogy ilyen kevés elemszámmal dolgoztam. A kapott adatok hozzávetőlegesen megegyeznek az irodalom által közölt adatokkal, de nem általánosíthatók. A nagyszámú adattáblámból a „Kétes” és alacsony optikai denzitással rendelkező „Vemhes”-nek ítélt egyedek legtöbb esetben az ajánlás ellenére sem lett a vizsgálat megismételve. Ennek az oka, hogy minden adat termelésből származik, így a korai vizsgálati eredménynél előfordul, hogy az állat közben visszaivarzik, így nincs szükség a vizsgálat megismétlésére. Ezeket a következtetéseket a tehén inszeminálásának dátumából tudtam levonni. Ha ivarzást tapasztaltak, akkor az állat termékenyítve lett, így a következő vemhességvizsgálatra egy új 34 inszeminálási dátummal érkezik. Ez mutatja a folyamatos szaporodásbiológia gondozást, és törekvést a két ellés közötti idő csökkentésére. Más szempontból, a feldolgozott adatokból igyekeztem összefüggést keresni az első vizsgálaton kapott optikai denzitás és a második vizsgálati eredmény között. A célom az volt, hogy előre kimutatható-e az embrióvesztés bizonyos optikai denzitási érték mellet. Gyakorlati alkalmazása, olyan téren lenne lényeges, hogy egy második vizsgálatot nem kellene megvárni a termelésben, ha már az elsőből következtethetünk az embrióvesztésre. Megfelelő hormonprogrammal, a vemhességvizsgálat után el lehet kezdeni az egyedet felkészíteni a következő termékenyítésre, ha az embrió felszívódása már előre kimutatható. Természetesen ennek igazolásához további vizsgálatokra lenne szükség, nagyobb elemszámmal, és kísérletekkel, hogy a gyakorlatba mennyire beilleszthető. A vizsgálataim kiegészítéseként a levett vérmintákból a vemhességvizsgálat mellett, karotin koncentrációt is mértünk. A vizsgálat célja az volt, hogy összefüggésbe lehet- e hozni a vérben lévő karotin koncentrációt és a vemhesség alakulását. Eredményként szignifikáns eltérést nem mutatott a vizsgálat. A vemhesség alakulásánál és embrióvesztésnél nem volt meghatározó. Hozzá kell tenni, hogy a vizsgálatokat a takarmány összetevők, és minőségük ismerete nélkül végeztük a kísérletet. Másrészről, viszont a telepek és a hónapok között szignifikáns különbségeket mértünk. A karotin koncentráció a két telep között szignifikáns. A Telep1 jóval magasabb értékekkel rendelkezik, mint a Telep2. A hónapok között mért szignifikáns különbségek a téli és tavaszi hónapok között volt jelentős. Alapjában véve a januártól áprilisig mért hónapok karotin szintjei csökkenő tendenciát mutatnak. Ennek számtalan oka lehet a többi tényező ismerete nélkül. A leglogikusabb magyarázat, hogy a vérben lévő karotin szint folyamatosan ürül a takarmányos béta-karotin szint csökkenésével. A tárolt takarmányok folyamatos száradásával csökken a tartalmuk, így a szükséglet fedezésére nem elegendő. Karotin kiegészítéssel hatását tekintve javítható lehet a vemhesülési arány.