Szakdolgozatom témájául a norvég drámaíró, Henrik Ibsen két drámájának színpadi adaptációját választottam. Ez a két dráma A vadkacsa és a Babaház darabok, mely előadásokat a Miskolci Nemzeti Színház mutatott be 2020 februárjában, valamint 2022 áprilisában. A dolgozat tágabb értelemben vett témaválasztását az indokolja, hogy színházkedvelő ember vagyok, igyekszem havonta legalább egyszer Miskolcra és kéthavonta Debrecenbe, más vidéki városokba vagy akár Budapestre is eljutni. Miskolc szeretete nem véletlen. Az eltelt közel hat évben a Miskolci Nemzeti Színház repertoárja rendkívül széles skálán mozgott, úgy klasszikus, mint modern darabok láthatóak voltak, ötvöződni látszott a polgári színház és a kísérletező műhelymunka. Nagy erénye volt a Színháznak, hogy klasszikus szövegekhez is bátran mertek kísérletező szándékkal nyúlni, erre példa az Elektra vagy A gólyakalifa feldolgozása. A Miskolci Nemzeti Színház mellett szól továbbá a társulat is. Nincs egy vezető színész vagy színésznő, vezető színészek és színésznők vannak, aki most főszerepet játszik, holnap mellékszereplő lesz. Bár ez nehéz vállalás, az eltelt időszak visszaigazolja a rendezők ezen döntését. A legszűkebb értelemben a motivációt A vadkacsa megtekintése és az a későbbi elgondolás adta, miként lehet a Babaház történetével ez előbbit összevetni.
Dolgozatomban vizsgálni kívántam a polgári színház létrejöttét, fejlődési ívét kívánom bemutatni, majd ábrázolni azt, milyen viszonyok vezettek Ibsen, Strindberg, Csehov előretöréséhez. Röviden kívántam szólni továbbá arról is, hogyan adaptálták/adaptálják a magyar színházak Ibsen drámáit. Szakdolgozatom célja volt továbbá elemezni a két színházi adaptációt színházelméleti összefüggések keretein belül. A dolgozat része továbbá két interjú, melyeket 2022 májusában és júniusában készítettem Fandl Ferenccel és Gáspár Tiborral, a Miskolci Nemzeti Színház két színművészével, akik mindkét darabban játszottak. Az interjúk célja az volt, hogy megértsem, milyen folyamatok, készülés, szerepértelmezés vezetett oda, hogy Fandl Ferenc eljátszotta Hjalmart és Krogstadot, valamint Gáspár Tibor Werlét és Rank doktort. Célom volt megérteni, hogy a színművészek miként vélekednek a két darabról, miként látják a darabok súlyát általában ¬– vagyis azt, hogy mitől érdekes – s akár a mai kor tükrében is – vagyis mitől aktuális meglátásuk szerint. Fontosnak véltem megérteni azt is, hogy hasonlóságokat vagy különbségeket látnak-e a szerepeik között, egyáltalán: lehet-e egy mondatban gondolkodni A vadkacsa és a Babaház teremtett valóságáról?