A parodontitis, azaz a fogágybetegség manapság egy igen gyakori, szájüreget érintő megbetegedés, mely a fogak elvesztésének fő oka a 30 év feletti populációban. Kialakulásáért leginkább a nem megfelelő szájhigiénia miatt felszaporodott plakk, és az abban lévő baktériumok tehetők felelőssé, de különböző endogén és exogén ágensek is közre játszhatnak a gyulladás által mediált folyamat létrejöttéhez. Noha a betegség bakteriális okának megszüntetésére irányuló kezelések általában nagyon sikeresek, a sérült szövetek regenerálása korlátozott, így manapság ezeknek a problémáknak a megoldása a kezelési stratégiák fő célkitűzése. Már az 1990-es évektől kezdve kísérleteznek fog eredetű sejtek parodontális defektusba való beültetésével. Az utóbbi időben a parodontális ligamentum eredetű őssejtek (PDLSC) és más fogakkal kapcsolatos őssejtek azonosítása új kilátásokat helyezett előtérbe a parodontális szövetek regenerálódását illetően. Diplomamunkám célja, a különböző sejtterápiás eljárásokban használt anyagok, őssejtek és molekulák bemutatása, melyek várhatóan központi klinikai szerepet fognak betölteni a jövőben, hiszen alkalmazásukkal elérhetővé válhat akár a teljeskörű parodontális regeneráció is.