A jogos védelem hazai szabályozásával úgy vélem, nagyjából elégedettek lehetünk. Láthattuk, hogy a rendelkezések többé-kevésbé hasonlóak a többi európai ország szabályaihoz, tehát ilyen tekintetben megfelelőek. A témára vonatkozó anyagi büntetőjogi szabály világos és egyszerű, különösebb változtatást nem igényel. Egy olyan területet említenék meg, ahol véleményem szerint indokolt lenne a módosítás, ez az arányosság kérdése. Azt gondolom, hogy célszerű lenne egy ilyen fontos követelmény szerepeltetése a törvény szövegében. A társadalom számára tehát biztosítva van a lehetőség, hogy éljen ezzel az átruházott védelmi jogosultsággal, hogy védekezzen, akár a saját, akár mások érdekeiről van szó. De vajon az emberek élnek ezzel a lehetőséggel? Szerintem, nem eléggé. Ezt látom a legnagyobb problémának a jogos védelem tekintetében. Ennek okai sokrétűek és eléggé messzire vezetnek. Az emberek többségének - képzettségüktől függetlenül - csak nagyon szűkös ismeretei vannak erről a kérdésről. Természetesen nem is várható el mindenkitől, hogy betéve tudja a jogszabályokat, de némi alapra azért szükség lenne. Itt persze nem csak a jogos védelemről van szó, még csak nem is kizárólag a büntetőjogról, hanem általános alapokról.
Korábban ezeket a kezdetleges jogi és erkölcsi alapokat az emberek már gyermekkorukban, például a hittanórákon megkapták. Tudom, hogy ez ma már aligha lenne elegendő, mások a viszonyok, éppen ezért még fontosabbnak tartom az alapvető jogi ismeretek oktatását. Hogy hogyan? Nem tudom, nem vagyok szakértő, talán az általános iskola vége felé, vagy a középiskola legelején kellene ezeket az ismereteket megszerezni. Ebben a korban a fiatalságnak már egy kicsit többet kellene arról tudnia, hogy mit szabad és mit nem. Ha ezeket az alapvető ismereteket az emberek már fiatalkorukban megszereznék, a társadalom jogtudata a maihoz képest ugrásszerűen fejlődne. Ez ahhoz szükséges, hogy ismerjék a jogaikat, és az alapvető jogaik megvédésének lehetőségeit, és éljenek azokkal. Amíg a társadalom jogismerete ennyire hiányos, addig hiába várjuk, hogy a különböző jogintézmények - többek között a jogos védelem - megfelelően funkcionáljanak. A kérdés másik összetevője, az emberek egymással szembeni érdektelensége. Manapság gyakran megesik, hogy az utcán összeeső embert inkább kikerülik, minthogy megnézzék, hogy mi is történt vele. Nem törődünk egymással. Pláne igaz ez akkor, ha valaki veszélybe kerül, például megtámadják. Másoktól segítségre csak a legritkább esetben számíthat. Ennek oka a bizonytalanság és a félelem. A többség bizonytalan abban, hogy mihez van joga ilyen esetben, ezért tétlen marad. A bizonytalansága, a már tárgyalt jogismereti hiányosságból fakad, a félelme pedig több okból is. Egyrészt önmagát félti, a saját testi épségét. Manapság az élet egyre veszélyesebb, az emberek pedig egyre kiszámíthatatlanabbak. Senki nem akar mások miatt belekeveredni egy olyan helyzetbe, aminek a kimenetele igencsak kétséges. Nincs meg az emberekben az a késztetés, hogy igenis segíteni kell másokon, még ha veszélyes is lehet. Az emberek többsége azt mondja: „majd más segít, nekem nem ér annyit az egész”. A másik összetevője a félelemnek a jogkövetkezményekkel kapcsolatos aggodalom. Attól tartanak, hogy amit ők jogszerű védekezésnek vagy segítségnyújtásnak gondoltak, azt a törvény majd másképp fogja megítélni. Kártérítésre kötelezik, vagy esetleg őket sújtják majd büntetőjogi szankciókkal. Ez a hozzáállás megint csak a jogismereti hiányokra vezethető vissza.
Összességében tehát az a véleményem, hogy a kellő alapok megszerzésével, bizonyos idő elteltével a társadalmi jogtudat annyira meg tud erősödni, hogy a jogintézmények - közöttük a jogos védelem - a jelenleginél jóval hatékonyabb módon tudná betölteni a neki szánt szerepet.