A galajokat már a régi időkben is előszeretettel alkalmazták betegségek kezelésében és panaszok enyhítésében. Számos fajtájuk ismert, én azonban a gyógyászati szempontból legjelentősebb képviselőik közül kettőt választottam a dolgozatom fő témájaként. Ez a kettő a tejoltó és a közönséges galaj. Népi gyógyászati felhasználásuk igen régre nyúlik vissza, legendákban, mondákban is megemlítik őket. Az egyik ilyen monda szerint Szűz Mária galajjal borította fekhelyét és Jézus bölcsőjét is. Az asszonyok pedig hitték, hogy megkönnyíti a szülést, így ágyukba galajt tettek. A népi orvoslás használta hisztéria, idegbántalmak, vizeletpangás, vesekő és-homok kezelésére is. Sebeket gyógyítottak vele és borogatásként is alkalmazták. Egyéb felhasználására például a tejoltó galaj neve enged következtetni, ugyanis a benne található enzimek hatására a tej megalvad, ezért régen a tej oltására, sajtkészítésre használták. Az eddigiek során viszonylag kevés tanulmányban foglalkoztak a tejoltó és közönséges galajjal, ám legtöbbször kihangsúlyozzák, hogy további átfogó kutatásokra van szükség, mert ígéretes növényekről van szó. Vizsgálatokat folyattak többek között a galajok kémiai komponenseinek feltérképezésére, illetve a tejoltó és közönséges galajból készült kivonatok élettani hatásaival kapcsolatban. Az eredmények változatos kémiai összetételt mutatnak, melyek közt magas számban találunk iridoid glikozidokat, fenolos vegyületeket és ezeken belül is jelentős a flavonoidok mennyisége. Ezen kívül még számos egyéb komponens került kimutatásra. A sokszínű kémiai összetételnek köszönhetően ugyanennyi jótékony élettani hatás kapcsolódik ezekhez a növényekhez. A legjelentősebbek között szerepel a daganetellenes, antidiuretikus, központi idegrendszeri, neuroendokrinológiai, neurológiai, gasztrointesztinális, szív-, és érrendszeri, illetve antibakteriális és gomba ellenes hatások. Az élettani hatások vizsgálataival kapcsolatban az empirikus adatok és patkánykísérletek eredményei szolgáltatnak információt, így a továbbiakban klinikai vizsgálatokra is szükség van. Összefoglalva, a tejoltó és közönséges galaj két olyan gyógynövény, mely az idők során méltatlanul veszítette el a figyelmet. A modern kutatások és a régi időkből ránk maradt információk alapján érdemesnek tűnik további átfogóbb vizsgálatok elvégzése, hiszen a galajok igen jótékony hatást fejtenek ki az élettani folyamatokra.