Bevezetés: A szisztémás sclerosis (SSc) egy krónikus autoimmun betegség, melyben gyakori társbetegség az osteopenia (OPe) és az osteoporosis (OP). Célkitűzés: Célunk a SSc-hoz társuló fokozott csontsűrűség-csökkenés tanulmányozása képalkotó módszerekkel, korban és nemben illesztett, nem-immunbeteg kontroll csoporthoz képest. Betegek és módszerek: Keresztmetszeti vizsgálatunkba a DEKK Reumatológiai és Immunológiai Klinikán gondozott maximum 7 éves betegségfennállású 35 SSc-os nőbeteget, valamint 36 kontroll egyént vontunk be. Dual Energy X-ray Absorptiometry (DEXA) eredmények alapján három-három csoportot alkottunk: OP, OPe és normál csontállapotú egyének. Perifériás kvantitatív komputertomográfiával (pQCT) megmértük a csontsűrűséget a radiuson. A combnyak BMD értékek alapján 10 éves csonttörési rizikót (FRAX) számoltunk. Eredmények: A radius totális BMD értékek szignifikánsan korreláltak a DEXA által meghatározott lumbális csigolya és combnyak BMD értékekkel (Pearson korreláció, p<0,001). A pQCT értékek szignifikáns különbségeket mutattak a DEXA alapján meghatározott csontstátusz-kategóriák között (Student’s t-test, p<0,05). Az illesztett csoportok között nem volt szignifikáns eltérés sem a DEXA, sem a radius totális és corticalis értékeiben, ugyanakkor szignifikánsan alacsonyabb trabecularis BMD, T- és Z-score értékeket figyeltünk meg a SSc-os csoportban. Alcsoport-specifikus vizsgálat alapján OP-ban áll fenn ez az eltérés. Az összevethető hagyományos rizikótényezők mellett, magasabb FRAX értékek mutatkoztak SSc-ban. Konklúzió: Eredményeink alapján a DEXA mellett a pQCT mérés is alkalmas eljárás lehet a SSc-ban szenvedő betegek csontállapotának vizsgálatára. A magasabb törési rizikó értékek további betegség-specifikus rizikó-tényezők jelenlétét sugallják SSc-ban. A pQCT által kimutatott kompartment-specifikus, szignifikáns eltérés azt sugallja, hogy a pQCT alkalmas lehet a csontok részletesebb vizsgálatára, így további információkat nyerhetünk azok strukturális eltéréseiről a szisztémás autoimmun betegségekben.