A disszertáció újszerű feldolgozási modelleket dolgozott ki a metafora és az irónia reprezentációjára vonatkozóan, valamint egy új orientációt mutatott a metafora- és az iróniakutatásban, amely nem elméletvezérelt és definitív, hanem elemző és leíró jellegű. A metafora és az irónia gondolatmódként egy kognitív szemantikai keretben való összevetése megmutatja, hogy bár az említett jelenségek feldolgozása egyaránt feltételez egy fogalmi integrációs fázist, a megértési folyamat mindkét esetben idioszinkratikus vonásokat is tartalmaz. A dolgozat továbbá megmutatja azt, hogy a posszibilitás szintjén a metafora és az irónia blend alapú leíró modellje összefüggésbe hozható az idegtudományok, a pszichológia és a pszicholingvisztika bizonyos empirikus megállapításaival.

The dissertation proposes novel representational models of both metaphor and irony, and shows a new orientation in their research – one which is not theory-driven or definition-centred but which is analytic in nature. Treating metaphor and irony as modes of thought, and comparing them in a cognitive semantic framework show that although the representations of both of these phenomena presuppose a blending phase, their processing mechanisms incorporate idiosyncratic attributes. The dissertation also shows that, at the level of possibility, the blend-based metaphor and irony models which are proposed in the dissertation can be related to empirical findings in neurology, psychology and psycholinguistics.