Hazánkban a haláleseteknek több mint a fele a keringési rendszer betegségeinek következménye. E betegségeknek azonban nem csak a mortalitási statisztikák miatt tulajdonítható nagy népegészségügyi jelentőség. Nagymértékben járulnak hozzá a munkaképesség csökkenéséhez, a rokkantság bekövetkezéséhez, jelentősen megnövelik a szükséges gyógyszeres kezelés és rehabilitációs tevékenységek miatt az egészségügyi kiadásokat, különös az elöregedő típusú társadalom esetében. Nagy hatással vannak továbbá a születéskor várható átlagos élettartam alakulására. Az utóbbi időszakban a keringési rendszer kezelése területén előrehaladás következett be, ami a születéskor várható élettartam növekedéséhez is hozzájárul. Elmaradásunk azonban a fejlett európai országokhoz viszonyítva jelenleg is számottevő. Ennek oka jelentős mértékben a lakosság egészségtelen életmódjával kapcsolatos, ami fontos szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában, melyek kezelésének integráns része az adekvát táplálkozásterápia. A diplomamunka célja az volt, hogy felmérjem a nagy szív- és érrendszeri kockázattal bíró páciensek táplálkozási szokásait és az eredményeket az egészséges populáció adataival hasonlítsam össze. A táplálkozásmagatartás felmérésére kérdőívet állítottam össze. A vizsgálat során a megkérdezettek több mint felének emelkedett volt a BMI értéke. A kockázatba tartozók 84,3%-a kevesebbszer étkezik, mint az ajánlásban meghatározott napi ötszöri étkezés. A kockázatnak kitett válaszadók 54,3%-a semmilyen formában nem fogyaszt teljes kiőrlésű pékárut. Az egészségesek és a kockázatnak kitett csoportba tartozók esetén sem megfelelő a zöldség- és gyümölcsfogyasztás; a halak, a húsalternatívák és a hüvelyesek fogyasztása is alulmaradt az ajánlott mennyiségnek. A kockázatnak kitett csoporton belül a vörös, zsíros húsok fogyasztása gyakoribb volt egészségesekhez viszonyítva. A kockázatnak kitett csoportban a válaszadók 20%-a fogyaszt rendszeresen olajban sült ételt, 32,8%-a rendszeresen vagy gyakran sózza ételét, ami fokozott rizikót jelent magasvérnyomás-betegség esetén. A csirkebőr fogyasztás is a kockázatnak kitett csoporton belül volt jóval gyakoribb, ami fokozott rizikót jelent az emelkedett vérzsír értékek tekintetében. A vizsgálat azt bizonyította, hogy szükséges lenne egy táplálkozási intervenciós stratégia kiépítése és bevezetése a kardiovaszkuláris betegségek morbiditásának és mortalitásának csökkentése, és a minőséggel eltöltött életévek növekedése érdekében.