A méhészet a mezőgazdasághoz, azon belül a kisállattenyésztéshez tartozó termelési ágazat, amelynek fontos szerepe mai napig vitathatatlan. Napjainkban fő terméknek már nem a viaszt és a mézet tekintjük, hanem a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen megporzást. Évről évre növekszik a téli családveszteségek száma a kedvezőtlen téli élelemkészlet, a paraziták és az általuk terjesztett betegségek miatt. Témaválasztásom is egy ilyen eseményre vezethető vissza. Néhány éve komoly problémát okozott a Varroa atkák túlszaporodása az állományban, melyre eddig nem találtunk hatékony megoldást. Hazánkban jelenleg nincsenek atkamentes méhcsaládok, továbbá az 1km 2 -re jutó méhcsaládok száma magas (meghaladja a 14 méhcsalád/km 2 méhsűrűség értéket), mely méhegészségügyi kockázatot rejt magában. Ha sikerül is megszüntetni egy fertőzést vagy betegséget, az is csak átmeneti állapot, hiszen a méhek rajzáskor, rabláskor visszafertőzhetik kezelt állományainkat, valamint a nemzetközi méh,- és mézkereskedelem is hozzájárul ehhez a folyamathoz. Kitűzött kutatási célom a magyarországi termelő méhészetekben használható, legelterjedtebb atkagyérítési módszerek összehasonlítása volt. Dr. Csaba György szavait idézve „…a méhészetek védekezési gyakorlata még mindig nem megfelelő…”. 20 termelő méhcsaládon végeztem a kutatást, melyek Nagy Boczonádi típusú fekvőkaptárokban voltak. Az atkagyérítés során amitráz és oxálsav tartalmú készítményeket alkalmaztam, melyekre az akác, -és napraforgóvirágzás után, valamint ősz végén, fiasításmentes időszakban került sor 2017- ben és 2018-ban. A kezelések után a lehullott és elpusztult atkákat összeszámoltam, így reprezentatív mintát kapva az állomány atkafertőzöttségéről. A kezelések típusát, valamint a készítmények hatóanyagát nem változtattam meg a két vizsgált évben, azonban a kapott eredmények jelentős eltéréseket mutattak. Dolgozatomban tárgyalom a két vizsgált év közötti eltérések biológiai, környezeti okait, illetve azt, hogy mely tényezők befolyásolhatják a méhcsaládok atkaterheltségét, melyre a méhésznek tudnia kell időben és sikeresen reagálnia. Azonban, a megfelelő szaktudás hiányában a méhészek veszélyeztetik saját, illetve méhésztársaik méhcsaládjait is, gazdasági kiesést okozva ezzel a méztermelésben.