Napjainkban az extrémsportok igen nagy népszerűségnek örvendenek. Ezek magas kockázati tényezőkkel bíró aktivitások, amely azt jelenti, hogy a sérülés esélye igen magas, mértéke igencsak változó, apróbb zúzódásoktól a bénuláson keresztül a halállal bezárólag bármelyik bármikor megtörténhet. Elegendő egy másodperc figyelmetlenség, koncentrációs zavar és pillanat töredéke alatt áldozatául eshetünk ezen ártalmas, de mégis szórakoztató mozgásformáknak. Ezeknek a sportoknak a többsége igen költséges, ezért nem sokan engedhetik meg maguknak. Ez az egyik tényező, ami csökkenti az extrémsport végzése közben balesetet szenvedők vagy elhalálozók számát. Ez a sportág azért is örvend akkora népszerűségnek, mivel űzésük közben magas adrenalin szabadul fel a szervezetben, amit „adrenalin bombának” is nevezünk. Ez egy olyan hormon, amit a mellékvese termel és a véráramba kerülve, a szívverés felgyorsul, a légutak kitágulnak ezzel felkészítve a testet az aktivitásra, ami miatt a sport végzése közben feldobva érezheti magát a sportoló. A pörgés és a teljesítmény hatására a szervezetben endorfin szabadul fel, amelynek következtében az ember boldogságot és jó kedvet érzékel, vagy akár flow állapotba kerül. Kutatásomban szeretném bemutatni az extrémsportok leggyakoribb sérülésformáit, rehabilitációjukat, illetve a károsodások megelőzését, amely részben egybefügg az adrenalinfüggőség prevenciójával. Ha nincsenek meg a megfelelő körülmények pl.: felszerelés, szakemberek, megfelelő pálya, műszerek, akkor a sebesülés kockázata villámgyorsan az egekbe kúszik. Vegyük például a sziklamászást, amely magas fokú hozzáértést igényel. Felszerelések hiányában nem szabad belevágni, mivel elég egy rossz mozdulat, egy meggondolatlanul elhelyezett kéz vagy láb és már a következő pillanatban a mélybe zuhannak az óvatlan sportemberek. A zuhanás következtében nagyfokú zúzódás, törés, átmeneti bénulás, bénulás, agyi sérülés stb. alakul ki, rehabilitáció segítségével enyhíthetők vagy akár teljesen megszüntethetők a szimptómák. A rehabilitációban részt vevő egyéneket, a szakemberek megpróbálják visszaállítani a baleset előtti állapotukba amennyire a károsodás engedi. De a rehabilitáció során nem csak a testi sérüléseket gyógyítják, hanem a mentális eltéréseket is. Azoknál a személyeknél, akik sokat extrém sportolnak, kialakulhat egy úgy nevezett adrenalin függőség, amelynek komoly következményei lehetnek. A felszabadult adrenalin-endorfin miatt az adott személy olyan eufóriát érez, amely során sérthetetlennek, akár halhatatlannak is érezheti magát. A szervezet képes hozzászokni ehhez emiatt, az egyén egyre nagyobb veszélyeket és kihívásokat keres, nem érez fájdalmat, hideget, forróságot, éhséget vagy akár szomjúságot. A rehabilitációs eljárás során a részt vevő személy vagy személyek fokozatosan leszoknak ezen káros behatásokról és életük újra a normális kerékvágásba zökkenhet. Kutatásom célja elsősorban az extrémsportok felelősségteljes űzésére épül, illetve azon kérdések vizsgálata, hogy milyen emocionális vagy esetleg racionális okai lehetnek annak, hogy valaki az életét vagy egészségét kockáztassa ezen sportok űzése érdekében. Továbbá célom bemutatni, hogy milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre ezek megelőzésére, illetve a „baj” megtörténte utáni kezelésére. A rehabilitációs segítségnyújtás fontossága megkérdőjelezhetetlen ilyen esetekben, illetve a prevenciós felhívás, amely megelőzheti a baleset bekövetkeztét.