Az Acinetobacter baumanii és a Pseudomonas aeruginosa egyaránt Gram negatív, nem fermentáló baktériumok. Ez a két törzs rendkívül hatékony alkalmazkodóképességének köszönhetően könnyen fejleszt ki rezisztenciamechanizmust, különösen igaz ez kórházi körülmények között, így válhattak a legveszélyesebb multirezisztens, nozokomiális kórokozókká. Sok esetben a gyógyszeres kezelésre a colistin antibiotikum marad az utolsó lehetőség, ennek azonban mind az in vitro diagnosztikája, mind pedig a terápiás alkalmazása nehézkes, a molekulára jellemző farmakokinetikai és farmakodinámiás sajátságok miatt. Érzékenységének megállapítására jelenleg a gold standard módszer a leveshígításos koncentráció meghatározása. Laboratóriumunkban, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ, Központi Laboratóriumi Diagnosztikai Osztály Klinikai Mikrobiológia részlegén erre két módszer is rendelkezésre áll, az egyik a manuális, liofilizált reagenst tartalmazó Liofilchem Colistin Sensitest kitje, a másik pedig az automatizált VITEK 2 XL készülék, a megfelelő rezisztenciakártyájával. Kutatásomban összehasonlítottam a két módszer által mért colistin koncentrációkat. A Sensitest kitje és a VITEK2 XL automata az interpretálás szempontjából megegyező eredményt adott, azonban a kapott értékek számbelileg különbségeket mutattak. Kutatásom során, illetve szakirodalmi adatok alapján látható vált, hogy vannak már colistin rezisztens törzsek is, a klinikum segítése érdekében tovább folytatva e két kórozokó rezisztenciájának vizsgálatát elvégeztem többféle új antibiotikum, a Cefiderocol, a Ceftazidim/Avibactam, a Ceftolozane- tazobactame, az Imipenem Relebactam, a Meropenem-Vaborbactam, és a Delafloxacin iránti érzékenységének meghatározását korongdiffúziós illetve E-teszt módszerekkel. A Pseudomonas aeruginosa törzs esetében a Cefiderocol antibiotiukom több mintánál is hatásosnak bizonyult, a többi antibiotikum azonban nem. Az Acinetobacter baumanii törzs vizsgálata során egyik új antibiotikumra sem kaptam érzékeny eredményt. Tovább kutatva a lehetséges használható antibiotikumok között, végül a tigecyclint vizsgáltam, amely az EUCAST által javasolt antibiotikumok között nem szerepel, több általam vizsgált törzsnél is érzékenynek tűnt. A MDR törzsek növekvő számával mind a diagnosztika mind a klinikum munkája egyre küzdelmesebbé válik, ezért fontos az új antibiotikumok figyelembevétele, és a már meglévők újragondolása, ahogy ez anno a colistinnel is történt.