A jelen kutatás keretét a magyar egészségügyi ellátórendszernek a praxisközösségek működésének modelljét megvalósított, 2013 és 2017 közt működött első hazai Alapellátás-fejlesztési Modellprogram adta. Ennek célja az egészségügyi alapellátás által kínált betegségmegelőző szolgáltatások jelentős bővítése és az azokhoz való hozzáférés javítása volt, kiemelten a hátrányos helyzetű, ezen belül is a roma népességcsoportok körében. A kutatás keretében a segéd-egészségőrök munkavégzésének értékelését végeztük el, melyhez a Program adminisztratív adatainak felhasználásával új indikátorokat hoztunk létre. Az indikátorok megalkotásához figyelembe vettük azokat a feladatokat, amelyeket a segéd-egészségőrök a népegészségügyi koordinátorok felügyeletével, de viszonylag önállóan végeztek. Ide tartozott az egészségi állapotfelmérésben való részvétel növelése és a közösségi egészségfejlesztési programok szervezése és lebonyolítása. Az új indikátorok figyelembe vették a segéd-egészségőrök alkalmazási és munkaidejének változásait, lehetővé téve, hogy a képzett indikátorok praxisközösségenként összehasonlíthatók legyenek. Arra nem volt adat, hogy a mediátorok az egyes feladatok végrehajtására ténylegesen mennyi időt fordítottak, és arra sem, hogy ezeket milyen minőségben végezték, így az indikátorok csak arra alkalmasak, hogy a segéd-egészségőröknek más munkatársakhoz viszonyított, páciensekre fordított idejét, illetve a segéd-egészségőröknek az egyes praxisközösségekben végzett, egymáshoz viszonyított munkáját hasonlítani lehessen. A segéd-egészségőrök munkájának fontosságát közvetett módon bizonyítja, hogy a Modellprogram keretében zajlott egészségi állapotfelmérésen a behívott páciensek 80 százaléka részt vett, amely 1,3-1,7-szer magasabb volt, mint az egyéb behívásos nemzeti szűrési programoké. Ezen magas részvételi arány elérésében az egészség-mediátoroknak bizonyíthatóan szerepük volt. A praxisközösségek közt feltárt munkaidő-ráfordítási különbségek bizonyosan számos tényező együttes hatását tükrözik, melyek egyike a népegészségügyi koordinátorok, tehát a segéd-egészségőrök munkáját közvetlenül felügyelő és irányító szakemberek eltérő szakmai tapasztalata. A segéd-egészségőrök munkaidő-hatékonysága abban a praxisközösségben volt a legnagyobb, amely a legjelentősebb tapasztalattal rendelkezett népegészségügyi koordinátort alkalmazta.
A segéd-egészségőrök saját egészségi állapotának monitorozása kapcsán igazoltuk, hogy a foglalkoztatás során szerzett szakképzettséggel együtt a mentális egészség is javul. A segéd-egészségőröknek a praxisközösségekben történt alkalmazása globálisan is példaértékű. Roma mediátorok képzésére, és projektszerű, valamint civil szervezeteken keresztül történő alkalmazására számos példa volt korábban Európában és hazánkban is, de a Modellprogramban világviszonylatban elsőként történt meg, hogy az egészségügyi ellátásban hivatásszerűen, az ellátást végző csapat teljes jogú tagjaiként roma mediátorok (a Programban: segéd-egészségőrök) tartós alkalmazására került sor. A mediátorok fontos potenciális szereplői lehetnek az egészségügyi alapellátásnak, akiknek alkalmazása növelheti az alapellátási tevékenységek hatékonyságát, különösen a leghátrányosabb helyzetű településeken és népességcsoportokban.

The presented research was carried out during the Primary Care Development Model Programme which was the first to introduce group practices (GP clusters) in the Hungarian primary health care system between 2013 and 2017. The Programme also aimed at the expansion of preventive services along with improving access especially for disadvantaged groups, including the Roma population. Our research evaluated the work contribution of health mediators as new members of the GP clusters by creating new indicators using administrative data of the Programme. To create these indicators, tasks performed relatively independently by the health mediators were taken into account. This included recruitment for health status assessment, and organization of community health promoting events. The new indicators accounted for all changes in the duration of employment and differences in work hours per week of the mediators allowing comparisons among GP clusters. The indicators neither reflect the actual time spent on different tasks nor the quality of work in relation to these tasks, they are suitable only for making comparisons in terms of the utilization of health mediator work hours among GP clusters. The contribution of health mediators to the new services is indirectly supported by the fact that 80% of the patients invited to the health status assessment as a new service did participate. This participation rate is outstanding, being 1.3-1.7 times higher than participation rates at previous national screening programs. The role of health mediators in this achievement was supported by indirect evidence in the form of narratives during their interview survey, and also in a separate patient satisfaction survey (not described here). The workload of health mediators differed among the GP clusters due to a number of factors, one of which being the varying professional experiences of the public health coordinators who directly supervised and managed health mediators. The workload of health mediators was highest in that GP cluster that employed the most experienced public health coordinator. Regarding changes in the mental health of mediators, we proved that on-the-job vocational training improves the mental health of participants in the mid-term. The Model Programme is significant at the international level in the sense that it was the first to employ Roma health mediators as equal members of primary health care teams. Employment of health mediators recruited from the local communities can increase the effectiveness of primary care especially in geographical areas with high proportions of disadvantaged population groups.