Hazánkban sokan bírálják az önkormányzati rendszert, a problémákért azok nagy számát, elaprózottságát megjelölve. A rendszerváltást követően a központi kormányzat önállóságot adott az önkormányzatoknak és áthárította a feladatellátások finanszírozási problémáját is. A települési önkormányzatok kapták és folyamatosan kapják a feladatokat, voltaképpen tényleges teljesítőképességüktől függetlenül. Probléma a jelenlegi finanszírozási rendszer mellett az önkormányzatok növekvő eladósodása, amivel a hitelképesség csökkenése jár. Ha a kölcsönöket nem a működési kiadásokra, hanem a korábbi rövid lejáratú hitelek visszafizetésére vagy hosszú távú fejlesztésekre fordítják, nincs semmi probléma. Viszont nagy veszélyt jelent, ha a hiányt növekvő kötvénykibocsátással oldják meg. Átmenetileg megoldásnak látják, de mi lesz a kötvény lejártakor? Vagy egyesek úgy vannak vele az már nem az ő gondjuk lesz, hanem a következő testület problémája? Egyre nagyobb költségek, és finanszírozási nehézségek mellet mégis van pazarlás. (akkor is pályáznak valamire, ha arra nincs is szüksége a településnek) A 3175 hazai önkormányzat kezelése alatt csaknem 14 ezer költségvetési intézmény működik. Ebből az következik, hogy az állam intézményeket finanszíroz, ahelyett hogy feladatok ellátására adná a pénzt. A kiadások kétharmada jellemzően bér- és közterhek, a fennmaradó 25 százalékot a klasszikus rezsiköltség viszi el: fejlesztésre és beruházásra minimális összeg jut. Az állam folyamatosan visszavonul a helyi önkormányzati rendszer támogatásából. Az önkormányzatokhoz telepített közfeladatokat – például az alapfokú oktatást, a szociális ellátást, a közművelődési teendőket – normatív alapon finanszírozza, ám a támogatások és hozzájárulások a költségek mintegy 65-75 százalékára nyújtanak csak fedezetet. A hiányzó összeget az önkormányzatoknak kell hozzátenniük, kiegészíteniük – saját bevételeikből (helyi adók). Ha van miből. Hisz ezeket ott lehet kivetni, ahol ténylegesen van mit adóztatni. Egy kistelepülésen, határmenti településeken ez nem jelent nagy lehetőséget. Ám az is igaz hogy az önkormányzatok politikusan alkalmazzák ezt az eszközt: a többségük nem veti ki a kiszabható maximális mértéket. Az elmúlt időszak intézménybezárási és összevonási hulláma, illetve az önkormányzatoknak jövő évre vonatkozó tervei azt mutatják, hogy főként a kisebb helyhatóságok megfeszített erővel sem lesznek képesek kigazdálkodni saját forrásaikból a hiányzó bevételeket. A határmenti települések gazdálkodását, forrását tükrözi Nagykereki önkormányzat gazdálkodása. A települési önkormányzatok közötti együttműködés felerősödött, amit a központi szabályozók is ösztönöztek: megszaporodtak a legkülönbözőbb céllal létrejött társulások. A finanszírozási forrásokon belül fontos szerepe van a normatíváknak. A normatív állami hozzájáruláson belül a szociális ellátásokhoz és az oktatáshoz kapcsolódó támogatás elsődleges. A nappali szociális intézményi ellátásokra 2006 évtől a önkormányzat nem részesül támogatásban, mivel erről 2006. január 01-ei hatállyal intézményi társulás útján gondoskodik. A társulás neve:” Biharkeresztes székhelyű Szociális és Gyermekjóléti Alapszolgáltatási Intézményi Társulás”. 2007 májusától az Óvoda, szeptembertől az Általános Iskola is társulás keretében működik. A hasonló kistelepülések tekintetében nem jelent akkora költséget a társulásba bevitt szociális illetve oktatási intézmények fenntartása, de bevételhez sem jut általuk. Kérdés mennyire fog a gesztor önkormányzat vajon fejlesztésre fordítani a saját közigazgatási területén kívül eső intézményekre. Véleményem szerint a társulásba bevitt intézmények jó része meg lesz szüntetve, ami ha a kihasználtság nem megfelelő indokolt is. Márpedig mivel nem fog elég forrás áramlani a kis települések ezen intézményeibe ez be is fog következni.