A 2007-ben kezdődött, és számos elemében a mai napig kiható globális pénzügyi válság felkészületlenül érte a piaci szereplőket és a szabályozó hatóságokat egyaránt. A hagyományos eszköztár elégtelennek bizonyult a válság kezelésére. Az innovatív megoldásokkal kialakított új eszköz- és intézményrendszer folyamatosan fejlődött az egymást sorozatosan és időbeli eltolódással követő nemzeti válságok specifikumaira reagálva, egymással kölcsönhatásban, és mára egy három pillérű koherens rendszerré állt össze, melyek: a monetáris eszközrendszer válságkezelési elemei, az elsődleges védelmi vonalat jelentő tőke- és likviditás-szabályozás és a gyors védelmi beavatkozásokat ténylegesen lehetővé tevő bankszabályozási/rehabilitációs intézmény-rendszer. A három válságkezelési pillér mindegyikének együttes alkalmazása szükséges ahhoz, hogy egy pénzügyi nehézségekkel küzdő ország sikeresen tudjon kilábalni válságából. Értekezésemben a fentiekben elemzett fejlődéstörténet kontextusába helyezve a pénzügyi válságkezelés tapasztalatainak, az új EU irányelveknek és szabályozásnak a szlovéniai “kísérleti laboratóriumban” megtörtént részleges megvalósítását veszem kritikai elemzés alá. A bankrehabilitációs intézkedések stabilizálták a bankrendszert és hozzájárultak a gazdasági növekedés beindulásához, de önmagukban, a mélyreható vállalati reorganizáció és tőkebeáramlás nagybani elmaradása miatt nem bizonyultak elégségesnek a hitelezés újbóli megélénkülésének beindításához. A dolgozatban bemutatom (részben már meg is valósult illetve megvalósítás alatt álló) javaslataimat a szlovéniai bankrehabilitációs és a problémás eszközkezelési rendszer működési hiányosságainak korrekciójára és a hiányzó elemek, intézmények pótlására. Általános következtetésként levonható, hogy működő intézmények bázisán létrehozott, többpólusú, többcsatornás, az állami források és magántőke kombinációján alapuló eszköz- és intézményrendszer a leghatékonyabb megoldás. Megfogalmazom továbbá a tanulságokat a válságkezelés humán oldalának fontosságával és a magyarországi jogi környezetbe már átültetett szabályozással és kiépítés alatt levő intézményrendszerrel kapcsolatban. A válság szélsőségesen polarizálta a banki teljesítményeket Magyarországon és Szlovéniában egyaránt, a profitabilitásukat végig megőrző, a fellendülés időszakában is kiegyensúlyozott vonalvezetésű intézmények és a túlzott korábbi kockázatvállalások, elkésett alkalmazkodás miatt súlyos veszteségeket fölhalmozó pénzintézetek között. A különbségek döntően a társaságirányítás és a tulajdonosi kontroll érvényesítésének módjára és szorosságára, és az ezek által meghatározott keretek között folytatott vezetői tevékenységre vezethetők vissza. A Magyarország számára levonható legfőbb tanulságok dióhéjban: hazai tulajdonú bankok válság idején, megfelelő felügyeleti ellenőrzés, prudens kockázatkezelési gyakorlat és társaságirányítás híján komoly terhet jelenthetnek a költségvetés számára; a hitelezés beindulását elő lehet és kell segíteni a problémás hitelek piaci alapú transzferjével; tőkehiányos gazdaság csak stabil mikroszférával, a belső és külső tőke jelenlétével lehet versenyképes. Összegezve, az országspecifikus eszközrendszer kialakítása döntően meghatározza a válságkezelés hatékonyságát, főszerepet kap a prevencióban, és ezen keresztül nagymértékben befolyásolja a fenntartható gazdasági fejlődés esélyeit. Ez a közvetlen kapcsolat adja a téma fontosságát és aktualitását, és a dolgozatomban foglalt javaslatok támpontot adnak a még hátralevő feladatok elméleti megalapozásához és gyakorlati megvalósításához.

The global economic crisis began in 2007 – and still being effective considering a number of its elements – broke in on both unprepared market players and regulating authorities unpredictably. Traditional tools have proven to be insufficient to resolve the crisis.

The new system of instruments and institutions designed using innovative solutions, has developed consistently answering to specificities of a sequence of national crises emerging one after the other, with some time gap, in interaction with one another and adapted to specific characteristics of central developed countries and those on the peripheries of Europe. The ensuing fairly coherent system relies on three pillars: monetary instruments, preventive defence lines of bank capital and liquidity regulation, bank resolution tools and institutions. The harmonised use of all three pillars can ensure that a country in financial difficulties can successfully emerge from the crisis. My study provides a critical analysis of the experience of financial crisis management and partial introduction of new EU policies and regulations in the “test laboratory” of Slovenia, against the backdrop of the global development process analysed above. The bank rehabilitation measures in this country have proven effective in stabilising the banking system and facilitate the pick up of economic growth, but were insufficient for reinvigorating credit growth due to fundamental corporate restructuring and recapitalisation from private sources. I present my proposals (partially already implemented or at the stage of implementation) for the correction of operational shortcomings of bank rehabilitation and distressed asset management system of Slovenia, and for the establishment of missing elements and institutions. My general conclusion is that the optimal solution for distressed asset management is a multi-layered institutional system, established on the basis of existing operational platforms, involving a combination of public sector and private funds. I also draw conclusions concerning the importance of human relations of crisis management, and concerning regulations already have been adopted by the Hungarian legal environment and concerning the institutional system that is in the phase of development.

The crisis polarised bank performances excessively in both countries, with institutions preserving their profitability show well-balanced operation in the in the boosting period as well on the first side, and financial institutions piling up excessive losses as a result of extensive risk takings, slow adaptation on the other. The differences were mainly owing to differences in the quality of corporate governance and the way ownership control was excercised, and the speed and appropriateness of management responses within that framework.

The most important conclusions for Hungary briefly: domestically owned banks at the time of a crisis without proper supervision, prudent risk management practice and corporate management may impose serious burden on the budget, resumption of lending shall be facilitated by market based transfer of distressed debt, preferably to an asset management company established on the basis of an operating institution; an economy in shortage of capital can only be competitive with its stabile micro sphere, presence of internal and external capital.

In summary, characteristics of the a country-specific system of instruments largely determine effectiveness of crisis management, play primary role in prevention and affect prospects of sustainable economic development significantly. Importance and relevance of the subject matter is raised by this direct correlation. The proposals included in my thesis can provide guidance to solidifying the theoretical fundamentatals and practical solutions of still remaining tasks.