Magyarország - ahogy a világ országainak - népességére az elöregedés jellemző, mely populáció halálozás szerinti összetétele szerint a krónikus megbetegedések okozta halálozások állnak az első helyen. Annak ellenére, hogy a keringési rendszer betegségei fordulnak elő a haláloki rangsor első helyén, mivel a daganatok okozta halálozás növekvő tendenciát mutat, rendkívül fontos ezt megállítandó, azok megelőzésén, mortalitásának csökkentésén dolgozni. Ennek érdekében a népegészségügy célkitűzései fő irányvonalának tekinti a primer és szekunder prevenció kiterjesztését, hatékonyságának és hozzáférhetőségének növelését. A mondhatni legértelmetlenebb halált okozó daganattípus a nőket érintő méhnyakrák. A betegség pontos ismeretével, annak patológiájával és kockázati tényezőivel fontos pontosan tisztában lennünk, mert így akár meg is előzhetjük annak kialakulását. A már kialakult betegséget és annak megelőző állapotait - a szervezett méhnyakszűrés bevezetése óta - könnyen kiszűrhetik arra képzett szakemberek. Ezt a szűrésre a meghívólevelet kapott, 25-65 év közötti nők 3 évente igénybe vehetik. Mégis, hiába annak ténye, hogy a szűréssel korán felfedezett méhnyakrákból maradéktalanul fel lehet gyógyulni, még napjainkban is 400-500 nő hal meg évente Magyarországon. Ezen adatok javításának érdekében a védőnőkre bízták a leginkább községekben, falvakban élő nők szűrésre buzdítását, illetve annak elvégzését. A védőnői méhnyakszűrés kezdetben csak mintaprogramként működött, de az eredményeket látva a Kormány úgy döntött, országos szintre terjeszti ki, hogy ezzel is javuljon a hozzáférés, ezáltal a részvételi arány. A dolgozat összefoglalja Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a szervezett szűrések eredményeit 2009 és 2012 között, majd összehasonlítja a nőgyógyászati szakrendeléseken elért részvételi arányt a védőnői méhnyakszűrő programokon tapasztaltakkal, illetve vizsgálja, hogy a szűrések elérték-e a Népegészségügyi Programokban megfogalmazott célértékeket. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a méhnyakrák okozta halálozás 50-60%-os csökkentését bár még nem sikerült elérni, az megállapítható, hogy a számok javuló tendenciát mutatnak. A részvételi arányt tekintve sajnos nem ez a helyzet. Az összesített szűrések eredmények azt mutatják, hogy a rendkívül alacsony arány tovább csökkent. Ha viszont a két méhnyakszűrő típust külön vesszük, a védőnői méhnyakszűrő program bevezetése óta, a szűrésen részt vettek arányai megugrottak és messze túlmutatnak a nőgyógyászati szakrendeléseken elért eredményekkel. A távolmaradás hátterében számos ok állhat, csökkentése érdekében számos erőfeszítés történik az állami szektorban és a civil szférában egyaránt. A jobb eredmények érdekében érdemes lenne a már bizonyítottan sikeres hazai és nemzetközi tapasztalatokat Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is alkalmazni.