A dolgozat központi témája a tehetséggondozás elmélete és gyakorlata, különös tekintettel a debreceni Medgyessy Ferenc Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikum (Medgyessy) pedagógiai gyakorlatára. Az elméleti rész áttekinti a tehetség fogalmának értelmezési lehetőségeit, az egy- és többtényezős tehetségmodelleket, valamint az iskolai tehetséggondozás módszereit, különös tekintettel a gazdagítás, gyorsítás és differenciálás lehetőségeire. A dolgozat második része intézményi példán keresztül mutatja be a tehetséggondozás gyakorlati megvalósulását. Részletesen elemzi a Medgyessy pedagógiai programját, helyi tanterveit, valamint az iskolai kultúrában megjelenő tehetséggondozó szemléletet. A kutatás részeként félig strukturált interjúk készültek tíz pedagógussal, amelyek révén feltárásra kerültek a tehetségek felismerésének és fejlesztésének módszerei, a tanárok tapasztalatai, motivációi és kihívásai. A dolgozat arra a következtetésre jut, hogy a tehetséggondozás sikeressége jelentős mértékben múlik az iskola belső kultúráján és a pedagógusok attitűdjén. A Medgyessy példája azt mutatja, hogy egy közösségi szemléletre és értékalapú nevelésre épülő intézmény képes a tanulói kreativitás és tehetség hosszú távú kibontakoztatására. A tanári interjúk tanúsága szerint a tehetség nemcsak veleszületett képesség, hanem folyamatosan fejlődő potenciál, amelynek kibontakozásához elengedhetetlen a személyes odafigyelés, az érzelmi biztonság és az inspiráló környezet.