Szakdolgozatom alappillérjét a munkanélküliség általános jelenségét elszenvedő tartós álláskeresők célcsoportja alkotja. Magyarország, Hajdú-Bihar Megye és a regionális állástalanság körképének statisztikai adatainak áttanulmányozását követően, megismertetem az olvasóval a munkaerő-piacról kieső személyek perszonális akadályoztatottságát, illetve a munkanélküliség megjelenéséért felelős okokat. Az Európai Unió által támogatott programok megalakulása egyre nagyobb mértékeket ölt hazánkban, amelyekkel az álláskereső személyeket szeretnék mentorálni, illetve visszaállítani a munkaerő-piacra. Ezen projektek rövid ismertetését követően, kerül megnevezésre azon nonprofit szervezet által megvalósítandó program, amelynek célcsoportja segített hozzá gyakorlati munkásságom elvégzésére. Ez a populációs közösség, akik önként vállalták a programban való részvételt, vázolták hipotézisem, miszerint, hajlandóvá váltak a saját komfortzónájukból kilépve, változtatni megszokásaikon, berögződéseiken, röghöz kötöttségeiken az eredményesség elérésének érdekében. Kvantitatív kutatásom segítségével válaszolom meg diplomamunkám empíriájában, hogy a külső segítségnyújtást igénybe vevő személyekben a feltételezett elszántság, kitartás és belső motiváltság mellett, valójában milyen mértékben állnak készen mobilissá, önfejlesztővé és a sikeres elhelyezkedésben tekintetében, rugalmassá válni.