Dolgozatomban ezért visszanyúltam az úgynevezett „crimmigration” gyökereihez, amelyhez elengedhetetlen volt, hogy az Amerikai Egyesült Államokat vegyem tüzetesebben szemügyre. A „crimmigration” fogalma azt a jelenséget írja le, amelynek eredménye a migrációval kapcsolatos magatartások büntetőjogi és közigazgatási jogi szabályozásának keveredése, összefonódása. Ennek következménye elsősorban az, hogy a bevándorlással kapcsolatos jogi viták rendezése vagy megoldása során rendszerszintű bizonytalanság alakul ki, amely az érintettek alapjogainak sérelméhez is vezethet. Ezért a dolgozatom első részében az Egyesült Államokban kialakult gyakorlatot mutatom be, ezen belül is a büntetőjog eljárási részére koncentrálok, mint sem az anyagi jogi részre, mivel a szakirodalmi munkák is az eljárási területre helyezik a hangsúlyt, mert ebből az aspektusból jobban érzékelhetőek a változások. Törekszem arra, hogy a történeti résznél egy összefüggő kép alakuljon ki arról, hogy hogyan jutottunk el a jelenkorig a szabályozásban. Ezt követően részletesebben tárgyalom a migrációval kapcsolatos büntetőjogi és közigazgatási szabályozás közötti hasonlóságokat és különbségeket, majd a tagsági elmélet segítségével bemutatom, hogy szociológiai szempontból milyen hatással van a crimmigration a bevándorlókra érintve az emberi méltóságot és az alkotmányjogi problémákat. Fontosnak tartom, hogy megvizsgáljam az Egyesült Államok módszereit arra nézve, hogy a bevándorlás kriminalizálásának jogi szempontból való kikényszerítése milyen szintű hatóság hatáskörébe tartozik és vannak-e a szinteken belül átfedések. Dolgozatom második felében az európai viszonyokat vizsgálom, hasonló módszerek alapján, mint az Amerikai Egyesült Államokról szóló részben. Elöször is az Európai Unió irányelveit veszem szemügyre, amelyek a bevándorlás kriminalizálására néhol teret engednek, néhol pedig határt szabnak neki. Ahhoz, hogy az olvasó számára érthetőbb legyen, próbálom jogeseteken keresztül bemutatni a szabályozást. Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy az irányelveket szükséges a tagállamok nemzeti jogával párhuzamba állítani, viszont felmerülhet az a kérdés, hogy a tagállamok szuverenitása milyen fokban marad meg a bevándorlás kriminalizálását illetően, illetve természetesen ebben a szakaszban is fontosnak tartottam szociológiai szempontból az Európa-szerte kialakulóban levő xenofóbiát és a bevándorlókról kialakult társadalmi képet bemutatni. Az európai szint vizsgálata után Magyarországra helyeztem a hangsúlyt, ezen belül is az országot érintő 2015 migrációs válságot követően kialakult jogalkotást. A magyar büntetőtörvénykönyv büntetőjogi tényállásait vettem szemügyre, amelyben helyet foglalnak a klasszikus bűncselekmények a bevándorlással kapcsolatban és az újonnan bekerült tényállások is. Végezetül a harmadik fejezet próbálja a „crimmigration” intézményét a büntetőjog klasszikus alapelveivel összehasonlítani, többféle jogelméleti problémákat vizsgál, azt, hogy a „crimmigration” milyen hatással lehet a jogállamiságra, a kiszámíthatóság intézményére és milyen problémákat idézhet elő a „crimmigration” ún. ad hoc instumentalizmusként való alkalmazása.