A sokk egy súlyos életet veszélyeztető állapot, amelyet a szövetek nem megfelelő metabolikus- és oxigénellátása jellemez, ami sejtműködési zavarokhoz és végzetes többszervi elégtelenséghez vezethet. A sokkot négy csoportra osztjuk és azon belül számos fajtát különböztetünk meg etiológia alapján, melyekből a leggyakoribb a szeptikus sokk. A sokk kezelésének szerves részét képezi a vazopresszor terápia, minden olyan esetben, amikor a kívánt artériás középnyomás nem fenntartható más módszerrel. Az elsőként választandó szer a noradrenalin, míg a vasopressin a másodlagosan választható szerek között szerepel. A vasopressin, egy erős vazopresszor hormon, amely ezen hatását a V1 receptorokon keresztül a vaszkuláris simaizomzaton fejti ki, ezáltal növelve a szisztémás vaszkuláris rezisztenciát és megemelve az artériás középnyomást. A vasopressin és analógjai, mint például a terlipressin és a selepressin klinikai alkalmazása kiterjedt kutatások és elemzések témáját képezi napjainkban. Az általam vizsgált cikkek alapján a vasopressin alkalmazása a sokk terápiás kezelése során rendelkezhet bizonyos előnyökkel, mint például a noradrenalin igény csökkentése, ezzel a noradrenalin hatékonyságának növelése és a mellékhatások visszaszorítása, valamint a vesefunkció javítása, újonnan megjelenő aritmiák valószínűségének csökkentése. Azonban ezek a tulajdonságok csak bizonyos körülmények között lettek bizonyítva, kis betegszámmal nagy variábilitás mellett, illetve fontos megjegyezni, hogy a tanulmányok nagy része kizárólag a szeptikus sokkos betegeket vizsgálta, így erről van a legnagyobb mennyiségben adatunk. Így ez a terület mindenképp igényel nagyobb szabású klinikai vizsgálatokat, hogy további pontosabb adatokkal megerősíthetőek legyenek az állítások.